Századok – 1900

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A székely határőrség szervezése és a mádéfalvi veszedelem - I. közl. 197

2(12 Λ SZÉKELY HATÁRŐRSÉG SZERVEZÉSE együtt ( Isikszék felé elutazott, semmi intézkedést sem hagyván hátra az összeírás vagy egyebek felől. A szék tisztei pedig szept. 22-én részletes jegyzőkönyvet írtak jövendőre való bizonyság okáért. Aláírták és megpecsételték Borsai Nagy István és Kadicsfalvi Török Pál alkirálybíró és Bethlenfalvi Nagy János, a szék jegyzője.1

) Hogy mi történt azután Udvarhelyen a nép makacsságának megtörésére és megpuhítására, azt elmondja Szeles János székely-udvarhelyi polgár történeti munkája a következőképen : »így ezen úttal a város és a szék a katonaságtól megszabadulván. mind eddig csendességben élt. Ezen alkalmatossággal méltó azt észre venni, hogy a portiózó szabad nép úgy magának hagyatott volt, hogy senkinek merészsége nem volt aztot legkissebben is utasítani, de azok is oly móddal kormányozták minden gyűlésekben magokot, hogy semmit legkissebbet sem cselekedtek, vagy szólottak olyant, a mely mián a királyhoz való liívségben vádoltathattak volna. Buccow ő Excellentiájának elmenetele után csakhamar beszállott a városba két compánia vasas német, még ezek itten lévén, egy batalion gyalog német két tábori ágyúval. Ez az batalion nem tudta hová commendéroztatik, mind addig, míg a városon alól az Kuvarnál az order ki nem adatott, hogy Udvarhelyen fognak kvártélyban lenni ; azt vélték, hogy valami rebellis népre vitetnek, de hogy bészállottak, mindent békességben, az katonáknak előre parancsolt ételt találván, az f»strázsamester báró Frölich, igen jólelkű lutheránus vallású ember, legelső gondjának tartotta ő Excellentiájának megírni, mely nagy békességben, csendességben, liívségben tanálta az itt való népet. Bészállván a sok gyalogság, a lovasok pedig ki nem mozdulván, a félelmes nép végső veszedelmét várta magára, mivel úgy volt az híre, hogy az gyalogoknak bészállásával az lovasok legottan kimozdulnak, az bátrabb szívűek pedig és magok ártatlanságában bizakodók semminek egyébnek nem tulajdonították, hanem hogy megijedvén a nép, inkább a katonaságra adja magát, a mint is a fennebb említett főstrázsamester arra lévén oktatva, egyszer a bírót, tizedest és az eskütteket magához hívatta, s tolmács által azt mondatta nékik : Látják kegyelmetek, mely nagy és súlyos kvártélyos militia vagyon a városon, gondolkodjanak s az fegyvert vegyék fel, mert ha nem cselekszik, talán a mostani is mega) Ennek a vármegye levéltárában eredetiben megőrzött latin jegyzőkönyvnek köszönhetjük a föntebbi adatokat a katonai összeírásról Udvarhelyszék területén.