Századok – 1900

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A székely határőrség szervezése és a mádéfalvi veszedelem - I. közl. 197

2(12 Λ SZÉKELY HATÁRŐRSÉG SZERVEZÉSE lecsilapítják a zajongás! s kérdezősködnek : miből keletkezett a lárma? A nép elpanaszolja, hogy két katonatiszt okozta a zenebonát, a kik közül az egyik, követjüket, alsó-boldogasszonyfalvi Dersi Ferenczet pofonütötte, a másik pedig benczédi László Ferenczet, mikor a székház lépcsőjén lement, megütötte s üstökénél fogva megrángatta; minthogy pedig követeket bántalmazni nem szabad, panaszt emeltek a sérelem miatt a helyettes főtiszt által a főhadparancsnok előtt. Buccow kifejezte rosszalását a tisztek tapintatlan magaviselete felett, de a megsértetteknek semmi elégtételt nem adott. Napszállat után azután a nép a piaczról elvonult s a Küküllő hídján átkelvén, a seombatfalvi réten ütött tábort, tanácskozván a főhadparancsnok újabb rendelete felett. Buccow nem várta be a választ, hanem szept. 18-án korán reggel kíséretével együtt elutazott. Nem »szaladásképeu szaladott« el, mint a hogy a szászok között híre terjedt, de belátta, hogy a néppel nem boldogúl, s nem lehetetlen, hogy félt a felingerült nép szenvedélyének esetleges kitörésétől. A városi nép tisztességesen búcsúztatta, »gyalog része a piaczon két sorban állva kívánt jó utat ő Excellentiájának, a széknek tisztjei pedig és az városnak főbb (előbbkelő) része lóháton tisztességesen kísérték el a széknek szélyéig.« 1

) Hogy Buccowot az előző napi csiadás (tumultus) nem kevéssé felizgatta, mutatja az, hogy elutazásakor Abrahámfalvi Ugrón József házában, a hol úgy látszik szállva volt, gróf Haller Grábor és Ernst alezredes előtt szigorúan meghagyta a helyettes főtisztnek, hogy a lázongás fejeit és az izgatókat a vicetisztek által nyomoztassa ki és fogassa el. Midőn pedig a kíséretben Schröder ezredes a helyettes főtiszttel egy kocsiban ülve, erről beszélgettek, az ezredes megvallotta, hogy neki rendelete és névsora van a főhadparancs-11 októl az elfogatau dókról. Buccow tehát nem ok nélkül sietett el Udvarhelyről. Midőn az ezredes és a helyettes főtiszt a főhadparancsnok kíséretéből visszaérkeztek, a falvak követei (most már kevesebben) eléjök járultak és szószólóik előadták, hogy ő Excellentiájától és a gubernium rendeletéből megértvén, hogy a katonaság önkéntes, közös határozatukat emlékiratban nyújtják át az ezredesnek, mentegetőzvén, hogy mint tudatlan emberek, elhatározásukat sem ő Excellentiája, sem az ezredes előtt élő szóval kifejezni nem képesek, sem falvanként külön nem írhatják meg, mert nincs minden faluban írástudó ember. ') Szeles János id. m. id. h. 581—583. 11.