Századok – 1900
Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A székely határőrség szervezése és a mádéfalvi veszedelem - I. közl. 197
ÉS A MÁDÉFALVI VESZEDELEM. 211 várom kegyelmeteknek. Eljővén az városházához, a kik ottan voltak, öszvegyültek és sokáig vitatták azon dolgot, ha illenék-e ilyen színeskedéssel a falusi népet abba a nyomorúságba, a kitől most úgy irtóznak, bele vonni? Semmit az egész nép híre nélkül nem tudván végezni, kiki haza ment. Az alatt Buccov ő Excellentiája a népet a tisztekkel jártatta, azoknak elméjét csendesítette, s az engedelmességre javasolta; maga is a székháznak ablakaiban olykor-olykor előfordulván, a pénzt bővön hányta a nép közé, de, a mely csoda volt, azon falusi emberek között még egy sem találkozott, a ki a pénzhez hozzá nyúlt volna, sőt a kinek kalapjára vagy bocskorjára esik is, legottan lerázza, melyen ő Excellentiája igen meg kezdett kedvetlenűlni. látván a népnek ilyen elszánt megátalkodását. Még azon a napon vacsora után Erenst úr az nótáriust hivatta azzal a fejér hajó magas emberrel (öreg Mihály Józseffel), a kik legottan megjelenvén. így szólott hozzájok : Az miképpen ma beszéllettem kegyelmeteknek, készítsenek kegyelmetek egy kegyelmes instantiát ő Excellentiájához, melynek veleje ez légyen, hogy az városi limitrophea militiához hozzá áll, mindazonáltal ő Excellentiájának kegyes intézésére hagyja, ha azon szolgálattal-é, vagy az eddig valóval kívánja aztot foglalatoskodni, és én jelen lévén, kegyelmeteknek kedvek szerint való resolutiót fogok uverni, hogy soha kegyelmetek katona szolgálatot nem fognak tenni ; aztot azért így elkészítvén, holnap 5 órakor reggel adják kezemben, hadd vigyem fel ő Excellentiájának. Azok reggel 4 órára, a kiket illet, a város házához gyűjtettek, s megértetvén· azokkal az Erenst úr akaratját, egy értelemmel azt válaszolták, hogy olyan kétséges kettős útra magokat nem bocsátják, tartván tudniillik attól, hogy akaratjára hagyván magokat ő Excellentiájának, a hadi szolgálatra ne kényszeríttessenek, késő lóvén akkor az Erenst úr biztatásával magokat mentegetni. Az nótárius azért, és Mihály József 5 órakor az Erenst úr szállására menvén s már felkelve találván, a város értelmében általadják, a ki rövid szóval csak azt felelte : jól van ! s az ablak felé fordulva, azokat elbocsátotta, azelőtt vaió nap pedig mindenkor a külső ajtóig is kikísérte.« A szék tiszteinek jegyzőkönyve szerint Buccow udvarhelyi szereplésének utolsó jelenete így történt : Midőn a nép megkapta a főhadparancsnok ama rendeletét, hogy falunként válaszoljanak, lassanként oszladozni kezdett; hirtelen azonban a székház előtt nagy lárma keletkezik s csődület és zajongás támad. A szék tisztei kirohannak, 14*
