Századok – 1900

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A székely határőrség szervezése és a mádéfalvi veszedelem - I. közl. 197

2(12 Λ SZÉKELY HATÁRŐRSÉG SZERVEZÉSE nem is volt, hanem ők a magok különös értelmektől vezettetnek s velünk szándékjokat nem is közölték; ha pedig mi katonaságra adnók magunkat, nyilvánvaló kárunkra s végső nyomoruságunkra lenne, mivel mi majd mind mesteremberek lévén, az esztendőnek majd minden részeiben, minden napjainkban személyünk szerént kételeníttetiink az ő felsége quantumának keresésére, házunknak tartására mesterségünket folytatni, és az sokadalmakat gyakorolni, nem úgy mint a falusi szántó-vető nép. a ki munkájának nagyobb részét maga ott nem létében is jó cselédjei által minden hátramaradás nélkül végbe vitetheti; külömben ha ő felségének parancsolatját látjuk, minden kárunkkal is készek vagyunk az ő felsége kegyelmes tetszésének engedelmeskedni. Melyre azt felelte Erenst úr : Ο felsége maga királyi kegyelmét erőszakkal senkinek nem osztogatja, ezt az katonaságot sem kívánja parancsolattal felállítani, hanem ő híveinek tetszésére hagyja, hogy így magasabb hívségeket mutassák meg, önként való jóakaratból állván ő felsége ilyen szolgálatára. Ezen közben künn a piaczon egy Zsámbler nevű kapitány egy falusi embert pofon csapott, a melyre a nép oda csoportozván, nagy csiadát tett, Erenst úr hallván a lármát, kiment, de csakhamar visszatérvén, így szólította meg az városiakat : íme látják kegyelmetek a valóságos rebelliót, az Istenért könyörüljenek magokon s magok gyermekeiken, mert bizonyára iszonyú veszedelem fogja ezen helységet követni. De a városiak az élőbbén tett feleleteknél egyebet erre sem mondottak. Több beszédjei után utoljára azt mondja Erenst űr : íme parolámra fogadom, hogy ha kegyelmetek a város népét arra veszik, hogy ezen limitrophea katonaságra jó kedvvel reá adják magokat, a kik itt vágynák, kegyelmeteknek mindennek egy-egy arany lánczot nyerek ő felségétől. Ezen szavaival az dolognak erőtlenségét nyilván megmutatta, ilyen nagy, és az vargáknak sorsát s ő neki is csak az megszerzése is erejét felyűl haladó ajándékokat Ígérvén, mivel az ilyen ajándékokat az királyok nem vargáknak, nem is nemeseknek, sőt méltóságos uraknak sem mindeneknek, hanem az kiváltképpen való nagy érdemeket tett grófi és berezegi személyeknek szokták osztogatni. Mind erre is látván, hogy az városiak előbb tett feleletektől el nem állanának, végtére azt mondta : Csak kegyelmetek a katonaságnak nevét magokra vegyék s azzal a falusi népnek példát adjanak, végbe viszem ő Excellentiájánál, hogy soha semmi hadi szolgálatra kegyelmetek nem kényszeríttetnek, hanem mint eddig, úgy ezután is azon móddal élhetnek, csak a nevek lészen katona; erről azért holnap jó reggel válaszát