Századok – 1900

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A székely határőrség szervezése és a mádéfalvi veszedelem - I. közl. 197

2(12 Λ SZÉKELY HATÁRŐRSÉG SZERVEZÉSE csonfalva lakosai. Itt is felolvasták az ígéreteket, de daczára annak, hogy a vicetisztek már régóta fáradoztak megnyerésükön, a nép itt is előhozta nehézségeit, s midőn a mértéklésre került a sor, az oklándiak ellenszegültek s eltávoztak. A főtiszthelyettes által azonban visszatéríttettek s a már annyiszor elősorolt föltételek alatt engedtek csak az összeírásnak és mértéklésnek, akaratuk ellenére, úgy hogy némelyeket a főtiszthelyettes erőszakkal vonatott a mérték alá, Aug. 30-án Homoród-Almáson jelent meg a bizottság, a hová Lövéte lakosait is berendelték. Ezek egyhangúlag kijelentették, hogy ő felségének hűségesen engedelmeskedni készek s a katonai szolgálatot törvényeik és nemzeti kiváltságaik értelmében elvállalják, de megméretni magokat nem engedik, s csak saját tisztjeik alatt, a hon határán belül szolgálnak, mert hiszen határőrzésre szerveztetnek. A fő és vicetisztek hosszas rábeszélésére engedték csak némelyek magukat megméretni, miután előbb az ezredestől írásbeli biztosítást kértek és kaptak az igért, föltételekről; némelyeket így is erőszakkal állítottak a mérték alá. A többség azonban mindkét falu népéből eltávozott, kijelentvén, hogy a mondott föltételek alatt készek katonáskodni, de megméretni magokat semmiképen nem engedik. Megjelentek Almáson a kisebb falvak, u. m. Äbasfalva. Humorod-Kemény falva, Gyepes és Remete lakosai is, a kik az almásiakkal és lövéteiekkel egyetértően szintén csak föltételesen engedték magokat megméretni. A bizottság néhány napig még Almáson maradt, remélvén, hogy a vonakodók nyakasságát megtörhetik. Lövétén főkép a plebánus fáradozott azon, hogy engedelmességre bírja híveit, s némelyeket rá is bírt az Almáson való jelentkezésre. Minthogy azonban nem mindnyájan jöttek el, visszakiildötték őket, hogy másnap reggel együttesen jelentkezzenek. Megígérték, de nem teljesítették. Eljöttek némelyek Almás falu végéig, de a faluba jönni semmikép sem akartak. Hosszas várakozás és kiküldöttek szaladgálása közben az idő jól előhaladván, végre az ezredes beleegyezésével a főtiszt-helyettes ment ki hozzájok, de nem találván ott mindenkit, a távollevőket innen-onnan, a hegyekről s az erdőről hívatta elő, s. Zander kapitány és Cserey hadnagy jelenlétében beszédet tartván hozzájok, szépen kérte s fenyegette őket, hogy engedelmeskedjenek. A nép makacskodott s azt felelte, hogy a katonaságtól irtóznak, s bár megígérték, hogy megjelennek, de a megjelenésre plébánosuk csábította őket, többé tehát meg nem jelennek, hanemha törvényeik és kiváltságaik szerint kellene katonáskodniok ; a helyett térden állva kérik ő felségét, hagyja meg őket adófizető állapotukban, mert ők nem föld-