Századok – 1900

Tárcza - Schvarcz Gyula † 181

TÁRCZA. 181 »Az ezredévi országos hét emlékoszlop története« czímű munkáját stb. Az irodalmi munkásság mellett mindenkor feladatának tekintette a kör, a nemzet elhunyt jelesei iránt való kegyelet ápolását is. A folyó évi márczius 15-én fogja emléktáblával megjelölni azt a házat, melyben egykor Petőfi lakott. Általában a pozsonyi Toldykör a magyar közművelődés, a nemzeti nyelv és szellem terjesztése érdekében a legszebb sikerrel működik, s e nemes hivatásának egyik leghathatósabb eszköze az a szép könyvtár, melynek több ezer kötetét nemcsak a kör tagjai, hanem egész Pozsony közönsége használhatja. — A január 14-iki ünnepélyes közgyűlés után tisztújítás következett, melyen a kör elnökévé egyhangúlag újra Thaly Kálmánt választották meg. Szívesen üdvözöljük társulatunk érdemes alelnökét azon az őrállomáson, a melyre ott a haza nyugati határszélén, az idegen ajkú lakosság között, a magyarság közbizalma nála méltóbbat nem is jelölhetett volna. i" SCHVARCZ GYULA. A tudománynak ismét gyásza van. Gyásza a nemzetnek, gyásza a magyar tudományosságnak. Es ebben a gyászban, melyet legelső tudományos intézeteink fekete lobogói hirdetnek, őszinte szívvel veszünk részt mi is. Január 31-én bunyt el hirtelen és váratlanúl dr. Schvarcz Gyula, az európai hírű magyar tudós, a m. tud. Akadémia r. tagja, a budapesti tudományegyetem ny. r. tanára. Társulatunk nem tisztelhette bár tagjai sorában, de társunk volt abban a közösségben, melyet mindazok, kik a tudomány és irodalom szolgálatának szentelik életöket, nagy alkotók vagy szerény munkások legyenek, együtt éreznek s egyaránt vallanak mindnyájan. Ezért kérünk részt a közfájdalomból és ejtünk könyet a kiváló férfiú sírjára. Schvarcz G-yula pályája egyike a legfényesebbeknek, melyet modern tudósnak megfutni adatott. Historikus volt a szó legmagasabb értelmében ; historikusa a görög-római ókornak, állambölcsészeti alapon. Messze látó műveltsége, nagy nyelvismerete, páratlan tudományos készültsége oly mélyreható és önálló munkásságra képesítették, mely nemcsak tekintélyt szei'zett nevének, de meglepő felfedezéseivel s merész kritikájával — különösen a görög történelem és állambölcsészet terén — valóságos forradalmat jelent a tudomány világában. A demokrácziáról írt műve első kötetével (Die Demokratie von Athen, 1882.) egészen új alapokra fektette a görög élet és görög állami intézmények ismeretét ; második kötetében pedig (Die römische Massenherrschaft, 1899.) a római köztársaság korát teszi éles kritika tárgyává. A hat kötetre tervezett nagy munkából csupán e két rész készült el. Sajnálnunk lehet, hogy a hírneves magyar tudós ezt és más államtudományi művei java részét — talán az ő nagyszabású tanulmányaihoz mérten szegényes irodalmi viszonyaink miatt — idegen nyelveken (németül, angolúl) volt kénytelen megírni és kiadni, de meg