Századok – 1900

Tárcza - A Hunyad-megyei történelmi és régészeti társulat tizedik Évkönyve 182

182 TÁItCZA. kell jegyeznünk, liogy munkássága a magyar irodalomban is széles nyomokat hagyott. Külföldi utazásairól Szent Katolna álnév alatt írt két kötetes munkája, a közoktatás reformját a maga idején sürgető s annak irányt adó röpiratai, TJj Korszak czímű hetilapja stb. maradandóvá fogják tenni nevét közöttünk ; és midőn búcsút veszünk az elhunyttól, ne felejtsük el. hogy utolsó munkáját (Görög Történelem), melynek befejező része alig valamivel halála előtt került ki a sajtó alól, nekünk írta, magyarul irta meg. Legyen áldott emlékezete ! ÚJ KÖNYVEK. — KÉT ÉVKÖNYV jelent meg mostanában, két vidéki tudományos társulat buzgó munkásságáról adva számot s téve bizonyságot. Egyik a Hunyad-megyei történelmi és régészeti társulat tizedik Evkönyve, melynek egyes közleményeit — mint Issekutz Antal értekezését a dévai piaczon állott hajdani kápolnáról, Koncz Józsefét Maros-Hlye vára és uradalmáról, Kanyaró Ferencz közleményét gróf Gyulai Ferencz imakönyvéró'l stb. — már a társulat mult esztendei üléseiről szóló tudósításainkban említettük.1) Ezúttal fölemlítjük még a könyv tartalmából gróf Kuun Géza társulati elnök szép emlékbeszédét Torma Károlyról, kinek dicsőség és szenvedés közt megfutott életpályáját valóban megható vonásokkal rajzolja; továbbá Kropf Lajos czikkét. melyben »A dévai török veszedelem 1550-ben« czím alatt Enyingi Török Jánosnak a Déván megszállott Peru bég ellen végbe vitt merész hadi kalandját beszéli el. Az oklevéltári részben egyebek között egy 1708-ból való dézma szabályrendelet (iustructio pro decimatoribus universitatis nationis saxonicae) olvasható, melynek 1763-ban készült magyar fordítását Veress Endre közli ; de különösen érdekes Békési András közleménye : Dévai Csáki Barbárának kiliázasítására irott és abban életinek folytatására kiadott atyai regulák (Déván, 1699 febr. 24-én), mely Dévai Csáki Istvántól való »igen szép és bölcs regulák« nemcsak kultúrtörténeti szempontból, hanem jóízű magyarságukért is elolvasásra érdemesek. — A másik könyv, a melyről szólunk, az Alsó fehér-megyei történelmi, régészeti és természettudományi egylet tizedik Évkönyve. Ezen egylet a maga munkásságának java részét az apulumi maradványok felkutatására szenteli ; az elmúlt őszszel fejezte be ásatásainak kilenczedik cyclusát, melynek eredményeiről több képpel és egy alaprajzzal illusztrált jelentésben Gsemi Béla számol be az Évkönyv olvasóinak. Erőss József dolgozata »Az erdélyi fejedelemség végső napjai és a Leopold-féle diploma«, czím alatt azon ese') Századok, 1899. 558, 850. U.