Századok – 1900

Történeti irodalom - Gyomlay Gyula: A görögök története a római hódítás koráig. Ism. Sz. 170

TÖRTÉNETI IRODALOM. 171 legtöbb esetben akként árnyalt, hogy nincs kizárva annak a lehetősége, hogy Gyomlav másként fogta föl az illető forrásokból merítendő tanulságokat. Mert hogy Gyomlay, midőn az említett szerzők egyes szakaszait magyarra fordította, képes volt a forrásokat is szemmel tartani : ezt nem fogja kétségbe vonhatni senki, a ki e derék philologusunknak görög képzettségét közelebbről ismeri. Bizonyára, egészen másként ütött volna ki még e nagy közönség számára készült, tehát bevallottan nem a tudomány fejlesztésére, hanem csakis ismertetésre szánt munka, ha nem görög-philologus, hanem valamely átlagos általános műveltségű publicista, újságíró vagy szépíró állt volna neki Belocli, Busóit, Meyer Eduard, Hertzberg és Holm műveinek, hogy azokból a Nagy Képes Világtörténet számára egy 691 lapra terjedő vastag kötetet összefordítson. Sőt, hozzá kell tennünk még azt is, hogy Gyomlay önálló fölfogással szúrt közbe itt-ott még némi eredményeket a fönt jelzett német műveken kívül álló kutatásokból is; a Nagy Sándorra következő időkre nézve pedig már csak azért sem tartotta magát az említett írókhoz, mert azok - Hertzbergtől eltekintve tüzetesen nem is foglalkoznak azon korral. Mindezt a méltányosság mondatja velünk. Ámde még ez álláspontra helyezkedve is nagyon kell sajnálnunk, hogy a szerző kitette magát a szigorúan mérlegelő kritika kegyetlen támadásainak, és hogy nem bírt ellentállni az üzleti tényezők kényszerítő befolyásának, midőn töröltetni engedte az előszóból annak bevallását, hogy műve a fönt megnevezett német szerzők művei egyes szakaszainak magyarra fordításából jött legnagyobbrészt létre. Arra, hogy Gyomlay jelen munkáját itten tüzetesebben bíráljuk, nincs sem ok, sem alkalom; mert akkor tulajdonképen Hertzberg, Beloch, Busóit, Holm és Meyer Eduard műveit kellene bírálnunk; az egyes részek fordítására pedig csak azt mondhatjuk : hogy legnagyobbrészt jó fordítások. Ámde arra mégis kérjük Gyomlayt, hogy vaskos munkájának netaláni második kiadása alkalmával tegye ki okvetetlenül a czímlapon, hogy a legújabb kutatások nyomán, névleg Beloch, Busóit, Hertzberg, Holm és Meyer Eduard után írta a könyvet. Ha szerzőnk ezt megteszi, akkor a kritika is egészen más álláspontot fog elfoglalni vele szemben. El fogja ismerni, hogy hasznos munkát végzett a nagy közönség számára. Addig pedig igyekezzék az ő jeles philologiai képzettségét újabb önálló munkálatok által érvényesíteni. Hiszen a mi hibát ő a kiadó czég kedvéért elkövetett, azt szívesen meg fogja neki ez esetben bocsátani a kritika. Sz.