Századok – 1900

Tárcza - Borovszky Samu: Egy régi városi protocollum 172

Τ ARC Ζ Α. ECíY RÉe-I VÁROSI PROTOCOLLUM. A Vas vármegyében fekvő Németujvár. hajdan nevezetes vár és mezőváros, ma egyszerű kisközség. Lakossága kerekszámban összesen kétezer lélek, kiknek nagy többsége (1594) német, s csak mintegy hatodrésze (352) magyar ; a horvátok száma (35) elenyészőleg csekély. Vallásra nézve a lakosság túlnyomóan római katholikus (1695); ezenkívül van 79 ágostai evangelikus. 10 ev. református és 219 zsidó. Mennyivel más volt Németujvár képe a XVII-ik században! A község levéltárában szerencsésen elkerülte az enyészetet egy régi jegyzőkönyv, mely az akkori város polgárságának nemzetiségi viszonyaira és birtokállapotaira vonatkozólag rendkívül érdekes adatokat tartalmaz. A kéziratra Herman Ottó hívta fel Szily Kálmán akadémiai főtitkár figyelmét, ki azt a főispán útján fölkérette az Akadémia főtitkári hivatalába. Ezen a réven jutottam hozzá, hogy a vaskos folio kötetet átlapozhattam s adatai közt böngészhettem. Addig is, míg a nagyérdekű helytörténeti emlék hivatott feldolgozóra találna, helyén valónak tartom főbb adatait olvasóinkkal megismertetni. A kézirat mintegy négyujjnyi vastag ívrét alakü kötet ; a XVII-ik század elején készülhetett pergament-kötésbe van foglalva s lapjai nincsenek számozva. Kezdődik egy 16 12 évi junius 1-én a város bírái és esküttei előtt kiállított latin bizonyságlevéllel, dorsumán e feljegyzéssel : Merlachich János haza levelenek massa ; azután tartalmazza — de már mind magyar nyelven — a városi tanács előtt végbement jogügyleteket, adásvevéseket, leltárakat és tanúkihallgatásokat, évről-évre haladó sorrendben 1711-ig; 1712-ben egyszerre németté változik, de ettőlfogva már kevés a bejegyzés, s 1745 márczius 28-ikával záródik a jegyzőkönyv. Az időről időre változó írást feltűntető bejegyzések minden kétségen kívül a városi notariusok kezétől származnak. Az említett