Századok – 1900

Történeti irodalom - Zsindely István: Magyar alkotmány az Anjouk és Zsigmond alatt. Ism. Ferdinandy Gejza 155

TÖRTÉNETI IRODALOM. 159 generale indicium-okkal, a főispán hatáskörével, az alispáni állás átváltozásával és a szolgabírákkal foglalkozik, általában elég világos nyelven. De a 175-ik lapon annak előadása, hogy a nem nemes elemek a megyegyűlésekről a meg nem jelenőkre szabott bírság által szoríttattak ki, teljesen érthetetlen. A nyolczadik fejezetben (177—209. 11.) a bírói hatalom fejlődését tárgyalja. Itt állván legtöbb adat szerzőnk rendelkezésére, ezzel a kérdéssel foglalkozik legbővebben. Tekintve azt, hogy nem eredeti kutatások alapján dolgozott, ezen részt eléggé sikerültnek mondhatjuk. Hogy e helyen ezen rész bővebb ismertetésére ki nem terjeszkedem, annak oka az, hogy Hajnik Imrének e tárgyról szóló nemrég megjelent becses műve után a szerző munkája függelékében maga igazítja helyre előforduló tévedéseit. A kilenczedik fejezetben a kormányzat egyes ágait vizsgálja. Előszava (210—229. 11.) a hadügy fejlődésével, különösen a banderiális hadszervezettel foglalkozik. De mivel a szerző azon kornak törvényeit nem önálló szervezeti alkotásoknak, hanem a mostaniakhoz hasonlóan egymást kiegészítő és módosító rendelkezéseknek tekinti, a banderiális hadi szervezetről sem maga nem tud világos képet nyerni, sem nekünk ilyet nyújtani. Ezért zavarja össze a főnemesek bandériumait a telek-katonasággal, s ezért tűnteti fel a bandérium kiállításának kötelezettségét olyannak, mintha az minden nemest egyaránt terhelt volna. De mentsége az, hogy azok, a kiknek munkáit felhasználta, épen oly kevéssé voltuk szerencsések abban, hogy a banderiális hadi szervezetnek tiszta képét adják, mint a szerző, és így ő csak tüköré irodalmi elődjei hibáinak. Ezután a pénzügy története következik. (229 — 257. 11.) Kiemeli a pénzverés és a lucrum camerae niiseriáit s Róbert Károlynak e téren behozott reformjait, jelesen az új arany forintok verésének behozatalát és a lucrum eamerae- nek kapu-adóvá történt átváltoztatását. Majd Zsigmond pénzverési reformjaira tér át, azután a subsidiumokról. az ötvenedről, a húszadról és a marturinákról szól. Ezek után a koronajószágokat és a bányajövedelmeket, a vámokat s a többi királyi bevételeket ismerteti. Végül a vármegyék önadóztatásáról s a királyi és országos jövedelmek kezeléséről értekezik röviden. Tekintettel arra, hogy e téren igen bő források állnak rendelkezésre, a pénzügyek bővebb ismertetésének hiányát nem tudhatjuk be egyébnek, mint annak, hogy akkor ezen rósz nem állana arányban a többi részekkel. A tizedik fejezet (258—283. 11.) az egyházzal foglalkozik. Ecsetelve azt a viszonyt, mely a középkorban az egyházi és világi