Századok – 1900

Történeti irodalom - Zsindely István: Magyar alkotmány az Anjouk és Zsigmond alatt. Ism. Ferdinandy Gejza 155

160 TÖRTÉNETI IRODALOM· hatalom között fennállott, és VIII. Bonifácz pápa törekvéseit Magyarországon, valamint a pápai omnipotentia megtörését a királyi szék betöltése alkalmával, áttér arra, hogy miképen viselkedtek királyaink a főkegyúri jogok gyakorlása terén. Különösen Zsigmondnak a pápaság elleni küzdelmeit, 1404 évi decretumát és a placetumot tárgyalja kimerítőbben. Azután az egyes püspökségeknek, különösen az esztergomi érseknek és a veszprémi püspöknek jogaival, majd a káptalanokkal és röviden a szerzetes rendekkel is foglalkozik. A tizenegyedik fejezet (284—300. 11.) Erdély történetét tárgyalja. A vajdai méltóságról, a vajdák kormányzati, hadügyi és igazságszolgáltatási hatásköréről, a generale indicium-okról értekezik, kiemelve a magyarföldi ós a magyarországi jogrendszer azonosságát. Azután a székelyföldről, annak szervezetéről, a székelyek ispánja állásáról és a székelység rendi felosztásának fejlődéséről szól; de a székelyeket tévesen országos nemeseknek tekinti, mert a privilegiati nobiles és a nobiles regni közötti lényeges különbséget nem ismeri. Majd a Királyfölddel. a szászok privilégiumaival, a szász föld területi nagyobbodásával, szervezetével, a szász ispáni állással, végre a három nemzet között 1437-ben létrejött unióval foglalkozik. Befejezésül pedig az erdélyi oláh lakosság helyzetéről és a kenézségekről tesz említést. A tizenkettedik fejezet (301—308. 11.) Horvát-Szlavón és Dalmátországokról szól. Magát a czímet nem helyeselhetjük, mert ez a mai, és nem az akkori közjogi helyzetnek felel meg, mivel Szlavónia akkor még nem neveztetik országnak. Sőt azon hibába is esik a szerző, hogy ezen országokat » társországok «-nak nevezi. (306. 1.) Az egyes országoknak a koronához való viszonyát fejtegetvén, nem emeli ki elég élesen a különbséget Szlavónia s Dalmát- és Horvátországok között. Azután a báni állást ismerteti, majd Dalmácziára tér át, végűi pedig néhány sorban a hűbéres országokról is megemlékezik. Ezen fejezetnek hézagossága igen szembetűnő. A Horvátország területén ezen korban még fennállott régi horvát nemzetségi szervezetről, külön tartományi nemességről, valamint Szlavónia területén az országos és a szlavonita tartományi nemesség között fennállott különbségről említést sem tesz ; e tekintetben azonban mentségére szolgál, hogy ezt a kérdést az előtte megjelent munkák sem ismerték, Hajnik Imre érdeme lévén, hogy a magyar bírósági szervezetről és perjogról szóló munkájában felvetette. Minden hibái mellett is, a miket itt felsoroltunk, az egész munka szorgalmatos előtanulmányoknak az eredménye, és tárgyának lelkiismeretes feldolgozása. Hogy