Századok – 1900
Értekezések - JANCSÓ BENEDEK: Az erdélyi románság legrégibb hiteles statisztikája 141
mm AZ ERDÉLYI ROMÁNSÁG LEGRÉGIBB HITELES STATISZTIKÁJA. 147 Ezek az adatok hívebben kifejezik Erdély ethnographiai képét a XVIII-ik század első felében, mint a hogy azt Acsády ismertetett összeállítása a pragmatica sanctio idejéből illusztrálja. Ez adatokat a Klein-fele összeírás csak erősebbé teszi, valamint ez adatok is igazolják, hogy a Klein-féle összeírás hitelességéhez a maga egészében semmi kétség sem férhet. Ha mármost összehasonlítjuk az 1761-iki állapotot az 1700-ikival, azt látjuk, hogy az oláhság szaporodása e 61 évi időszak alatt körülbelül 120 százalékos volt, a magyarságé 80, a szászságé 40 százalékos. Hogy az erdélyi szászság annyira nem szapora, hogy e miatt annak a szemében, a ki behatóbban a szászság demographiai viszonyaival nem foglalkozott, egyenesen, ha nem is decadens, de a legjobb esetben is stagnáló fajnak tűnik fel, — köztudomású dolog. A magyarság szaporodása ellenben teljesen megfelel a fokozatosan előrehaladó egészséges és természetes szaporodásnak. Az oláhság szaporodása azonban feltűnő s a természetesnél nagyobb. Ez a tény máikezdetben a legtöbb emberben azt a képzeletet keltette, hogy e népfajban a szaporodási képesség rendkívül nagy. Az 1701-iki gyulafehérvári országgyűlésen pedig az erdélyi rendek barbár és szapora nemzetnek (barbara et prolitica ista natio) nevezik az oláhságot. Az 1 794-iki statisztikai adatok szerint Erdély összes lakossága kerek számban 1.300,000 volt. Ebből magyar 350,000, szász 150,000, román 800,000. Az 1765-től 1794-ig eltelt 30 évi időszak alatt a románság 253.000 lélekkel szaporodott. Az arány tehát ebben a 30 éves korszakban is ugyanaz, a mi volt a megelőző 60 év alatt, de némi tekintetben már a románság hátrányára és a magyarság előnyére változva. Az a kérdés most már, hogy a románság e feltűnő mértékű szaporodását csakis a faj szaporodási képességének tulajdoníthatjuk-e, vagy pedig más, társadalmi, gazdasági és politikai körülményeknek és okoknak? Hogy e kérdésre kielégítő feleletet adhassunk, szükséges a románság e korszakbeli népmozgalmaira vonatkozóan egypár adatot latba vetnünk. A pozsareváczi (passaroviczi) békekötés következtében 1718-ban Havaselföldének az Öltig terjedő része, az úgynevezett Kis-Oláhország, a Habsburgok kormányzata alá került. Az osztrák kormányzat, mihelyt birtokába vette e tartományt, a közterhek és a különböző tartozások igazságosabb elosztása szempontjából a népet megszámláltatta. Az első népszámlálást 1721-ben végezték be és ennek eredményeképen 13,245 családot, tehát 66,225 főnyi lakosságot 10*
