Századok – 1900

Értekezések - JANCSÓ BENEDEK: Az erdélyi románság legrégibb hiteles statisztikája 141

148 JANCSÓ BENEDEK. találtak azon a területen, a melyen mai napság körülbelül egy millió ember él. Tíz évvel később, 1731-ben. a kormány újabb népszámlálást rendelt el, s ekkor 29,341 adófizető és 4005 adó­mentes, összesen 33,346 családot, tehát 166,730 főnyi lakos­ságot találtak. A harmadik népszámlálás, mely csak néhány évvel később történt, már 40,000 családot, tehát 200,000 főnyi lakosságot mutatott ki Kis-Oláhország területén. Ezek szerint körülbelül tizennégy év alatt e terület lakossága 134,000 fővel szaporodott.1) »Az idevaló parasztok négyes-ötös házcsoportokban imitt­amott szerteszórva laknak. - mondja az occupatio alkalmával kiküldött bizottság jelentése — a mely házak vesszőből vannak fonva és sárral betapasztva, még pedig az utaktól lehetőleg távoleső helyeken, közel a hegyekhez és az erdőkhöz, hogy az esetben, ha valaki feléjök közeledik, elfuthassanak. Mások sötét ei'dőkben, mint valami vadállatok, földalatti odúkban laknak.« A német uralom alatt megszűnt e félelem oka. s a nyugalom, melyet a jobb kormányzat biztosított, nemcsak az erdőkbe s lakatlan helyekre menekült embereket bírta rá, hogy visszatérjenek elhagyott lakóhelyeikre, hanem az Oltón túl fekvő vidékről is százanként kezdtek bevándorolni, kivált mikor híre terjedt, hogy a németek több oly adónemet eltöröl­tek, mely a népre nagyon súlyosan nehezedett, s hogy a földes­uraknak teljesítendő munkanapok szániát is meghatározták. A XYIII-ik század első felében, sőt mondhatni az egész században, rendkívül nagy volt az oláh vajdaságokból a kiván­dorlás. A XVIII-ik század elején az oláh vajdaságok a fanario­ták birtokába jutnak. Az előkelő fanarióta családok Moldova és Havaselfölde trónját pénzen vásárolják meg a portától. Ehez járult még az a másik szerencsétlen körülmény is, hogy minden egyes fanarióta vajdával egész sereg görög jött román földre, kik mint a vajda hivatalnokai és adószedői iszonyú módon zsarolták a szegény népet. Ennek a gazdálkodásnak azután nem is lehetett más eredménye, mint a nép nagy mér­tékű kivándorlása és a vajdaságok rettenetes elnéptelenedése. »Hosszú évek sorára volna szükség, hogy Oláhországnak régi fényét vissza lehessen adni — írja Bauer ez időkre vonat­kozóan 2) — s fel lehessen újra támasztani azt a sok hajdan népes és virágzó várost, és helyreállítani annyi sok gazdag falut, puszta tanyát, melynek szomorú maradványaiba lépten­') Az erre vonatkozó adatokat lásd Hvrmuzaki : Documente' VI. köt. 352, 478, 518—522. stb. lapokon. !) Mémoires hist, et geogr. sur la Valaehie, annexés à l'histoire de Carra. 232. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents