Századok – 1900
Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - II. bef. közl. 122
VERSEGHY ÉS A CENSORI HIVATAL. 139 Helytartótanács útján a királyhoz küldött jelentésebizonyítja, nagy élvezettel és »plena securitate et consolatione.« De más tekintetben is kimutatta a primás jóindulatát Verseghy iránt. Még folyamatban volt az iigye, mikor a primás értesült, hogy Pozsonyban, a hol akkoriban tartózkodott, Hajschoker censornál egy munka van engedélyezés végett, mely hevesen támadja Verseghynek nemcsak működését, hanem személyét is. A jólelkű prímást nagyon bántotta, hogy épen akkor készül Verseghy ellen ez az új támadás, mikor megjavulásának kétségtelen jeleit adta, tehát minden áron útját akarta vágni. Kauscher és Kluch ajánlatára2 ) »kéz alatt« értesítette a szerzőt, hogy a bűnös megtért, és rávette, hogy vegye vissza a könyvet. így Verseghy szerencséjére a primás pártfogása révén elmaradt a támadás. De bármennyire megbízott a primás Verseghyben, azért rögtön nem merte alkalmazni, vagy talán illendőségből vonakodott a királytól elítélt papnak mindjárt hivatalt adni, hanem megígérte a királyi leirat értelmében, hogy ha gondolkozása módja nem változik meg, és kitartóan megmarad tetteiben is azon az liton, a melyre rálépett, akkor majd keres neki olyan állást, mely talentumának legjobban megfelel, a nélkül, hogy egészségét veszélyeztetné. A primás valószínűleg iskolai igazgatóságra vagy könyvtárnokságra gondolt, mivel Kluch is ezt találta legmegfelelőbbnek Verseghy számára.8 ) A kanczellária a prímásnak ez utóbbi ajánlatát elfogadhatónak vélte (1794. jan. 20.) és visszaírt neki (a Helytartótanács közvetítésével) a király nevében, hogy előterjesztése a felség tetszését megnyerte, azt tudomásúl veszi, és Verseghyt még egyszer ügyeimébe ajánlja.4 ) Mire ez a leirat a prímáshoz márczius közepén eljutott, Verseghy már régen Pesten, illetőleg Budán volt, s még decz. 3-án visszavette a censorságért benyújtott kérvényét. Megértette még Nagyszombatban, hogy a censori állás nem neki való, mert nagyon exponált és súlyos felelősséggel jár. De azt is belátta, hogy az előzmények után őt nem nevezhetik ki ') Maga a primási jelentés (1793. decz. 21-ről) a kanczellárián elveszett, de fogalmazványa megvan a Prím. Levéltárban, u. o. Nr. 35. 2) Rauscher jelentése a prímáshoz. Prím. Levéltár, u. o. Nr. 31. Kluché u. o. 34. 3) Jelentése a prímáshoz. Prím. Levéltár, u. o. Nr. 31. 4) A kanczellária előterjesztése a királyi resolutióval az Orsz. Levéltárban, M. udv. kancz. 1794 : 1321. A resolutió így hangzik : Jenes, was die Kanzley an den Kardinal Primas zu erlegen denket, erhält liiemit Meine Genehmigung. A királyi leirat u. o. A Helytartótanács átirata a prímáshoz u. ο. Η. Τ. 1794: 4150. (Elment márcz. 7-én.)