Századok – 1900

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - II. bef. közl. 122

1 40 CSÁSZÁR ELEMÉR. VERSEGHY ÉS A CENSORI HIVATAL. Hübner helyére. Már Kluch megírta a prímásnak, hogy nem tartja őt erre az állásra valónak, ezért egészségi állapotára hivatkozva, mely azelőtt is gyönge volt, de most még jobban elgyöngítette fáradozása a censori hivatalért, kijelenti, hogy a pályázatban nem vesz részt. Azt hiszi, hogy annyira megrendült testi lelki ereje, hogy sem ezt az állást, sem másfélét nem tudna kellőképen betölteni.1

) így végződött Verseghy Ferencz második kísérlete a könyv-vizsgálói hivatal elnyeréseért,2

) Ép oly sikertelenül, mint négy évvel ezelőtt az első, és tizenöt évvel később a harmadik próbálkozás. CSÁSZÁR KLEMER. ') A folyamodás n. o. H. T. 1793: 28742. 2) A Helytartótanács a pályázatot 1792 szeptember havában hirdette ki először a megyék és a pesti egyetem által. A pályázók azonban nagyon gyéren, mindössze ketten jelentkeztek, úgy hogy a kanczellária, mivel ennek folytán semmi értesítést sem kapott, megsokallotta a várakozást és leírt a tanácshoz, hogy siessen az ajánlással. A tanács 1793 szept. 12-én újra kihirdette a pályázatot, azt a föltételt kötvén ki, hogy ha nem ismeri személyesen a pályázót, akkor az hitelesen igazolja jártasságát a német, latin, tót és franczia nyelvben. Egyszersmind megkérdezte a censori hivatalt, nem volna-e elég, ha a censor mellé egy napidijast nevezne csak ki? Egy hónapra rá, okt. 11-én, megint leírt a kanczellária, hogy irz állást három hónap alatt okvetetlenül töltsék be, s kijelentette, hogy a kinevezendő censornak nem kell mind a négy, illetőleg öt nyelvet értenie, elég, ha azokat érti, a melyeket a másik censor nem ért. A tanács megvárta, míg a három hónap eltelt; ekkor, 1793 deczember 31-én bejelenté, hogy a censori állásért (Verseghyt természetesen nem említi) négyen pályáztak : Bencsik József, Liebald Károly, Beresevich József és Büky József, de Bencsik kérvényét nem vették figyelembe, mivel egy munkáját (Dissertatio statistica de industria national! Hungarorum) a tiltott könyvek közé iktatták. A Helytartótanács első helyen Bükyt, másodikon Beresevichet, harmadikon Liebaldot terjesztette föl. A király 1794. febr. 10-én a kanczellária előterjesztése alapján Beresevich esztergomi egyházmegyei áldozó papot nevezte ki censor secundariusnak, miután Kietallert már régebben előléptették primariussá. (Az ügyre vonatkozó akták az Orsz. Levéltárban, H. T. 1792: 2534G ; 1793: 2223, 25281, 20000, 26704, 29085, 29088, 30531; és 1794: 4393.)