Századok – 1900

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - II. bef. közl. 122

138 CSÁSZÁR ELEMÉR. enim, quae Eminentiae Vestrae gravissimo iiulicio probabuntur, paratum est cor meum.« A hat íves retractatióban1

) nyugodtan, bűnbánatával épen nem hivalkodva, beismeri, hogy az emberek gyakran tévednek, ő is tévedett szerencsétlen tapasztalatlansága miatt a Millothoz függesztett értekezésekben és jegyzetekben. Bár megnyerte munkájához a censor engedelmét, ebben nem keres maga számára sem oltalmat, sem védelmet, annál kevésbbé, mert meggyőződött, hogy a mit ott mond, azt modern tudósok véleményétől megtévesztve, helytelenül mondotta. Helytelenül, mert a katholikus hit, az egyház dogmái és a keresztény morál ellene mondanak. Ezután részletesen, pontonként sorra veszi állításait és mindegyikről beismeri, hogy alaptalan, ellentmond a bibliának. De csak beismeri, czáfolásra nem gondol, erre lelkiismerete nem vihette rá. Mivel azonban nemcsak tévedett, hanem munkájával másokat is megtévesztett és ezeket most már egyenként föl nem világosíthatja, ezen az úton kéri őket, javuljanak meg és ne ítéljék meg sem őt, sem másokat. A retractatiót Verseghy kinyomatásra szánta, de a primás, meghallgatva Bausclier Miklós véleményét,2

) megelégedett azzal, hogy a retractatiót tudomásúl vette. Szándéka volt megbízni Verseghyt, hogy haza érkezése után részletesen czáfolja meg állításait, még pedig magyarúl, de ez abba maradt. így minden a legjobb irányban haladt. Verseghy nemcsak gondviselőjét, hanem magát a prímást is meg tudta győzni teljes megjavulásáról. Annyira megnyerte Kluch kanonok szeretetét és bizalmát, annyira megbízott benne a primás, hogy mielőtt a három hónap letelt volna, Kluch kanonok ajánlatára,3

) Rauscher meghallgatása után, nov. 19-én értesíti Verseghyt, hogy örvendezve hallotta megjavulását : »coníirmet Deus, quod operatus est in Beverentia Vestra. Ego de sinceritate confessionis, poenitudinis, retractationis, de boni Beverentiae Vestrae pro futuro proposito coníisus . . .« megengedi, hogy visszatérjen az ő (a primás) költségén Budára: »ut valetudinem et res suas Budae curare possit.« 4) Másfél hónapi recollectio után tehát szabadon bocsátja, még pedig, a mint a >) Kelt nov. 10-én. Prím. Levéltár, u. o. Nr. 31. 2) Datum nélkül. (1793. nov. 15. körül.) Prím. Levéltár, u. o. Nr. 31. ή Id. levele nov. 13-ról. ') A szíves hangú levélnek fogalmazványát a prímás sajátkezűleg tette még barátságosabbá. Az aláírást (Benedictus páter) kihúzta s ezt írta helyébe : Paternam benedictionem ex animo impertiendo, persevero. Prim. Levéltár, u. o. Nr. 33.