Századok – 1900

Értekezések - PÓR ANTAL: Záh Feliczián pöre 1

4 l'ÓR ANTAL. liató el. íme, ez az oka, és hiszem, Marczali is elégségesnek fogja ezt találni, a miért a két nőtestvér büntetése egymástól különböző volt. Lássuk immár, mit mond — a kire Marczali támaszkodik a nápolyi koríró azon alkalomból, hogy Erzsébet özvegy magyar királyné 1344-ben Nápolyba ment, innen Rómába zarándokolt, a mikor jobb keze négy ujja felében hiányzott, minthogy ujjait Feliczián levágta. »A történet — úgymond — ekképen esett meg : Felicziánnak volt egy leánya, Erzsébet nevű, ki a királyné udvari szolgálatában állott. A királyné öcscse a királyné segítségével meggyalázta e leányt. Eljött az idő, hogy atyja a szolgálatból kivegye, mondván, férjhez adja. Erzsébet viszonzá : Nem illik, hogy férje legyen annak, kinek becsülete a király árnyékában elveszett. Hallván ezt Feliczián, fölháborodott. Szót sem szólott, hanem ifjú lovag fiával a királyhoz indult, hogy beszéljen vele. A király táborban volt. Feliczián tehát a táborba ment és csöndesen végig lépkedett rajta; a király védelmére emelt sánczokon áthatol és a király sátorához közelít. Itt egy szerzetessel, a király gyóntatójával találkozik; térdre borul előtte és meggyónik, mondván : »En legközelebb a világ legjobb lovagjával fogok végezni egy ügyet, melyben két férfiút fenyeget a veszély. Oldozz föl!« A szerzetes nem értette őt. Bezárta ajtaját, keresztet vetvén, elmondá a Miserere-1 s a gyónót föloldotta az alól, a mit ő nem értett meg. Ε közben az őrök megvitték Feliczián megérkezésének hírét a királynak. A király asztalnál ült a királynéval és fiával Lajossal, a mostani királylyal, ki még gyermek vala. Épen ebédelt. Felicziánnak engedelmet adott belépni. Feliczián az engedélyre így szólott fiához : »Várj itt, ne jöjj be velem. Ha zajt hallasz, vágtass el, lovad jól fog vinni.« Feliczián erre belépett. Látván őt a király, így kiáltott felé : »Megtaláltad, bolond, Csehországban a fegyvert, tudniillik az aczélt, melyet nekem Ígértél?« Feliczián válaszolá : »Nem; de magát a kardot megtalálom. Ohajtod-e, hogy azon aczélnak, melyet találni fogok, ilyen pengéje legyen, mint az enyémnek?« Ezt mondván, fölemelé kardját két lábra a király feje fölé. A király, megtekintendő a fegyver pengéjét, föl-