Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

108 KÁROLYI ÁRL'ÁD. volna hát ide vissza azt, a ki maga is e kis ország köves talajáról vetődött a Duna-Tisza közének egészséges homokjára? így támadt agyában a gondolat, hogy minekutána megírta Erdélynek irodalomtörténetét, meg fogja írni köztörténetét is. A munka, mely ezen elhatározás eredménye, két kötetben, hosszas előkészület s közel nyolcz évvel az Erdély irodalomtörténetéről szóló czikkek elsejének megjelenése után, 1866-ban látott napvilágot. Szerényen csak olvasó könyvnek szánta szerzője, különösen, mint maga mondja, az ifjabb nemzedék számára. De sokkalta több és nagyobb lőn belőle : első pragmatikus, oknyomozó, a közművelődés fejlődését is folyton szem előtt tartó, önálló fölfogáson és eredeti kutatásokon kiépült történelme Erdélynek, mely kiváltképen a független fejedelemség kialakulásától számított részében még sokáig alapvető munka fog történetirodalmunkban maradni. Benne nemcsak mindazokat a becses történeti ismereteket fölhasználta írója, melyeket magának Erdély irodalomtörténete megírásánál szerzett, hanem lelkiismeretesen értékesíté s műve szolgálatába szegődteté azokat a részletekbe menő eredményeket is, melyeket Erdély külső vagy belső történetéhez az addigi kutatás napfényre hozott. Hozzájárult ehez még egy kedvező, a munka értékét emelő körülmény : az t. i. hogy atyjának és saját magának sokféle s messze ágazó személyes összeköttetéseinél fogva alkalma volt czéljaira sok magánlevéltárat és magán kéziratgyüjteményt is átkutatni, melyek nem egy homályos kérdést világosítottak meg, s így nem csupán ismereteink határát szélesbíték, hanem magasabbra emelték azt a színvonalat is, a melyből Erdély történetírója az eseményeket tekinthette. - Ezt különösen azért hangoztatom, mert a munkának külső megjelenésén ez ép úgy nem látszik meg, mint a hogy nem gyanítható az egyszerű mezből az a lelkiismeretes tartalom sem, melyet takar. Mert abból a föltevésből vagy szándékból indulva ki, hogy a mű csupán olvasókönyv gyanánt fog szolgálni, szerzője teljesen lemondott az u. n. tudományos apparatus legkisebb föltüntetéséről is (a mi a pragmatikus történelemmé vált munkánál persze alaki szempontból kifogás alá eshetik); és így csak az, a ki maga