Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

SZILÁGYI SÁNDOR EMLÉKEZETI·:. ] 07 rok közé Erdély területére; miért volt itt is eleintén inkább kortörténet s miért lőn később retrospectiwá, vagyis a mult történetének már akár kutatójává, akár előadójává : mind ezek oly elismerésre méltó s annyira jeles tulajdonságai e munkának, bogy a túlzás veszélye nélkül merem miattok Szilágyi Sándor e tanulmányát Wegeiének a német historiographiáról írt nagy művével összehasonlítani. Sőt ha párhuzamba teszem azt a kényelmesebben alakítható anyagot, melyet a német tudós keze meggyúrhatott, azzal a materiával, melyet Szilágyi Sándornak előbb a gyúrásra alkalmassá kellett tennie ; ha tekintetbe veszem egyrészt azokat az előmunkálatokat, melyek Wegelének mint útmutatók, a hibák kikerülésére mint figyelmeztetők kínálkoztak, másrészt azt az űrt, mely a magyar historiographus előtt ásított; s ha végre végig futják szemeim a haladásnak, a gondolatok és eszmék tisztázódásának azt a hatalmas, minden eddigi haladást felülmúló korszakát, mely a német szerző munkájának megjelenése és az egy emberöltővel előtte író magyar historiographus műve között fekszik : bizony nem tudom, hogy a kettő közül melyiknek nyújthatnám több joggal a koszorút ! Szilágyi Sándor e munkájából soká fog még a szakember ismeretet és tájékozódást meríteni. Alaki hibája, mely abból áll, hogy kútfőinek apparátusát nem idézi oly szabatosan és oly részletességgel, mint egy e nemű munkától manapság megvárnók, nem a szerzőnek, hanem azon közlöny természetének rovására irandó, a melyben megjelent. Értékén ez nem változtat semmit s nem akadályozza meg azt, hogy mint alapos forrás-tanulmány és kútfő-kritika érett gyümölcse, maradandó becsű legyen. Magára írójára is mély hatással volt a mű. Általa lőn a szépirodalom egykori vékony dongájú katonája, a kortörténet gyors kezű s könnyű fegyverű csatározója a tudományos történetirodalom teljes súlyú harczosává. Eölküzdé magát vele a magyar történetírás avatottjai közé; biztos, erős állást foglalt el a hazai tudományos világ kis köztársaságában, a hol róla ettől fogva mint történettudósról kell beszélnünk. Ehez a külső sikerhez hozzájárult azután egy második, teljesen benső