Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

104 KÁROLYI ÁRL'ÁD. körei is tetszelegtek a haldokló oroszlánt rugdosó állat szerepében. Ezt a divatot a d'à minorum gentium lármás csapatja mohón követte künt és bent, s e divat hatása alatt írta meg. a lélek egyensúlyának tán kizökkent állapotában, Libloy Schüler Frigyes a maga rövid erdélyi irodalomtörténetét, mely gyönge férczmű létére annak bebizonyítását tűzte ki maga elé, hogy Erdély irodalma nemcsak tisztán német alapon kezdődött és fejlődött, hanem mindvégig tisztán és csupán germán befolyás emlőiből nyerte táplálékát. Ez ellen a tétel ellen lépett föl Szilágyi Sándor a Budapesti Szemle 1858—59 évi füzeteiben egy hosszú czikksorozatban, a mely tekintélyes kötetté nőtte ki magát. Nemcsak megczáfolá benne Schillert, a mi csak viszonylagos érdem volna, hanem teljes, mindent felölelő, részletes és mégis áttekintő képben a magyar nemzet szemei elé állítá, s pedig első ízben, a bérezés kis hazának, melyet anyja kebléről a végzet épen akkoriban másodszor szakított el, egész szellemi életét a múltban. Nem lehet itt szándékom a mű irodalomtörténeti értékét mérlegelni. Ki kell azonban emelnem azt, a mi a mi szakmánkat illeti s a miben én a mű főbecsét vélem rejleni. Hogy t. i. kiváló figyelemmel kíséri az erdélyi historiographia fejlődését már oly korban, midőn a liumanisztikai tudás ezen ágával nálunk és közvetetlen nyugati szomszédainknál alig, a távolabb nyugaton is kevesen s hiányosan foglalkoztak. A szempontok, melyekből a háromszázados fejlődésen belől — mert főként a XYI-tól a XVIII-ig terjedő századok jönnek tekintetbe Szilágyi Sándor az egyes korszakok történelmi irodalmát megítéli, mindig jól megokoltak. Az irályában tán nem mindig szabatos, de lényegében mindenütt találó jellemzés, a melylyel egv-egy korszak e nemű munkásságát előbb körülhatárolja, azután a nyert határokon belül definiálja ; az okozati összefüggés, melyet Erdély alkotmányának, állami létének fokozatos fejlődése és a történetirodalmi munkásság alakja vagy fajai közt kimutat; az az egyszerű, de meggyőző bizonyítás, melylyel azt fejti ki, hogy az erdélyi történetirodalom mért foglalkozott elsőben az egységes, még szét nem vált Magyarország történetével, miként és miért szorult azután szűkebb hatá-