Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

SZILÁGYI SÁNDOR EMLÉKEZETI·:. ] 07 akkor szűnik meg, — egyiknél későbben, másiknál hamarabb mikor a kereső lélek meglelte magában az iránytűt, mely gazdáját a helyes útra vezeti. Jaj annak, a ki a keresésben ellankad, a kit a tapogatódzás e kínos stádiumában nem hevít állandó égi tűz ! Tgneus est ollis vigor et coelestis origo ! . . . Szilágyit ez az intensiv tűz nem hagyta cserben, s akkor, mikor a politikai viszonyok őt Pestről Kecskemétre űzték, innen pedig Nagy-Kőrösre ment : már kezében égett az ezen isteni tűz lángjánál fölgyújtott mécses, hogy megvilágítsa vele dolgozó szobáját. Itt e dolgozó szobában, barátságos födele alatt egy patriarchális curiának, melynek ablakai elől rézsútos irányban jó öreg szárazmalom takarta el a Rákóczyak egykori telkét, rohamosan újultak föl gyermekifju korának történeti benyomásai, a melyeknek annál örömestebb engedte át magát, minél sivárabb volt a nemzet jelene. Ε benyomások közül határozottabb alakban kezdett lelkében mindaz kiválni, a mi Erdély múltjából ismerős volt neki. Idealismusában, melylyel e kedves alakoknak hátteret festett, híven támogatá őt az a jóakaró baráti kör, a hová jó csillaga vezette Kőrösön. Különösen Arany János és Szabó Károly. Amaz az álmatag költő-történész, ki izzó lelke kohójában színaranynyá olvasztotta a nemzeti mult emlékeit; emez a kutató bányász, a ki kritikája csákányával ugyanazon emlékek érczereit fejtegette. Közöttük és példájukra a fiatal Szilágyi is mélyen elmerült a múltnak és pedig az ő kedves Erdélye múltja emlékeinek búvárlásába. Éveken át ernyedetlen munkában virrasztott íróasztalánál, hogy lelkébe szedje, a mit ezek az emlékek beszélnek, s közelebbről megismerje azokat, a kik e beszédes emlékekből a késő utódokhoz szóltak. Egy 1857-ben német nyelven megjelent kis munka, mely Erdély irodalomtörténetével foglalkozott, adta meg az első alkalmat Szilágyi Sándornak arra, hogy évek óta mélyrehatóan űzött kútfő-tanulmányai eredményével a nyilvánosság elé léphessen. Szomorú divattá vált az ötvenes évek alatt, hogy nemzetünkkel szemben a külföldnek némely szigorúan tudományos