Századok – 1899

Tárcza - Hegyesi Márton: XVI. A 3-ik honvéd zászlóalj története 846

TÁRCZA. 847 tartója Toldy, a híres athleta volt, s a mely Turiánál ott harczolt a 3-ik zászlóalj közelében, de oly gyáván viselte magát, hogy midőn egy három fontos ágyúgolyó közéje csapott, az egész zászlóalj zászlóstól. Toldystól belebujt az árokba, a honnan hasztalan igyekezett Földváry Lajos kikardlapozni őket. Ez a zászlóalj dalolta már Becsére való bevonulásakor, tehát már azon időben, midőn Földváry Károly csak főhadnagy s még századparancsnok sem volt. Hanem az a pesti zászlóalj csúnyán ráczáfolt a nótája második sorára, mely így hangzik : Még az ördögtől sem félünk. A Wüsthof-féle esetről nem volt tudomása Mogyoródynak. s nem is hallott arról soha semmit, hogy Damjanich a 3-ik zászlóaljból valakit csak meg is érintett volna. Ezzel kapcsolatosan azonban két érdekes esetet említ fel a Damjanich életéből : Az egyik az, hogy a legényének időnkint igenis kijárt a pof-leves ; de ezt maga idézte elő ; mert különben a lehető legjobban bánt vele az öreg s csak akkor kezdett haragba jönni, mikor a legény máisokat bosszantotta ügyetlenségével ; ilyenkor ez maga unszolta, hogy adja ki a portióját, s ezt mindaddig repetálta, míg csak czélt nem ért, mire azután egy ideig ismét jó bánásban volt része. A másik az, hogy Becsén egyszer egy hórihorgas ráczot vitt be hozzá az előőrsről Mogyoródy, kit a kukoricza között találtak, honnét őrszemeinket nem egyszer megtámadták s le is gyilkolták. Damjanich még reggeli pongyolájában fogadta Mogyoródyt, ki akkor tizedes volt, s azonnal megkínálta szilvóriummal. — Mit hozol öcsém ? -— kérdé tőle. — Egy ráczot, kit a hajnali őrjáratban fogtunk el a kukoricza közt ; meg akart ugrani és erősen védekezett a handsárjával, míg legyűrtük. — Erre Damjanich kiment s pár szót szólt ráczúl a fogolyhoz ; a rácz tagadott, mire Damjanich gyorsan mint a villám, úgy teremté képen, hogy összerogyott, pedig még nálánál is magasabb szál legény volt. Mikor később magához tért, mindent bevallott. Tápió-Bicskénél, midőn a híd visszavételére elrendelt roham megkezdése előtt, sebes vágtatva, a legnagyobb golyózápor között magában megjelent előttük Görgei. kit még nem igen ismertek s a ki még nem igen ismerte őket, e szavakkal vágtatott tova : »Harmadik zászlóalj! Éljen a harmadik zászlóalj!« — »Gondolhatod — írja Mogyoródy ·— hogy ily kitüntetés után nekimentünk volna nemcsak a horvátoknak, hanem az ördögnek is, ha a horvátokba bujt volna.« Mogyoródy is azok között volt, kiket Buda bevétele után érdemrenddel díszített fel Görgei. Ezt azonban csak utólagosan tudtam meg. mert erről — szerénységből — mélyen hallgatott