Századok – 1899

Történeti irodalom - Horn; E.: Saint Étienne roi apostolique de Hongrie. Ism. Kropf Lajos 835

TÖRTÉNETI IRODALOM. 8.33 igen nagy hatással volt. Kossuth Lajosról megjegyzi a szerző, hogy a Pesti Hírlap szerkesztését Landerer 1844 jul. l-jén »másokra« ruházta. Ilyen helyütt kár fukarkodni egy-két szóval; megmondhatta volna a szerző, hiszen tudja jól, hogy Szalay László vállalta el a szerkesztést, a kit e munkájában Eötvös József báró és Trefort Ágoston támogattak. Ugyancsak a Kossuthról szóló czikkben elmondja, hogy 1848 jul. l-jén kiadta a »Kossuth Hírlapjá«-1, de azt nem jegyzi föl, hogy a lapot Bajza József szerkesztette. Nem baj, hogy az illető íróknál (Bajza, Eötvös stb.) ezt részint följegyezte már, részint Szalayra vonatkozólag még föl fogja jegyezni; sokkal jobb szabatosan, mint határozatlanúl beszélni. Természetesen az ily apró hibák távol vannak attól, hogy az egész munka becsét csökkentsék. De észrevételeink esetleg a továbbiakra nézve figyelembe vehetők. Kutatóinknak minden esetre közös óhajtása, hogy Szinnyei a magyar írók névtárát egészen befejezhesse, úgy a mint kezdte s a mint a felénél már többet megírt, V. J. A magyar főpapság a rendi alkotmányban. (A vegyesházi királyok alatt.) Irta Tóth-Szábő Pál. Budapest, 1898. Athenaeum kny. 8-r. 76 1. Nagy örömmel vettem e kis könyvecskét kezembe, mert czíme után ítélve, a magyar jogtörténet egy újabb munkásával véltem megismerkedhetni. Azonban már az első lapok, az úgynevezett bevezető sorok is arról győztek meg, hogy tévedtem. A czím félrevezetett. A könyvecske nem a magyar főpapság közjogi állását, hanem azt a viszonyt óhajtja bemutatni, mely a vegyes házakból származott királyaink alatt e főpapság és a király, a rendek és a pápa között állott fen. Ezt is nem történelmi, hanem történet-bölcsészeti szempontokból. Az író tehát nálunk még kevéssé mívelt térre, a történet-bölcsészet terére lépett, s eltekintve attól, hogy a kérdést a szük keretben elég ügyesen oldotta meg, már vállalkozása ritkaságánál fogva is kiválóbb figyelmünkre érdemes. A történelmi oktatás terén újabban örvendetes lendületet tapasztalunk. A középiskolai oktatás vezetői már a nyolczvanas évek elején hangoztaták az oknyomozó történelem tanításának szükséges voltát. És ámbár egy-két tankönyv megjelent is a könyvpiaczon, mely e jelszó szellemében akart készülni, maga az oktatás még jó ideig a maga régi medrében folydogált tovább. Túltömték ifjuságunk fejét évszámokkal és adatokkal,