Századok – 1899

Történeti irodalom - Tóth-Szabó Pál: A magyar főpapság a rendi alkotmányban. Ism. Cr. 833

836 TÖRTÉNETI IRODALOM. 8.33 hogyan vélekedhetnénk másképen oly munkáról, melyben egész komolyan közlik az ál Sylvester-bulla szövegének fordítását, azzal az egyszerű odavetéssel, hogy »certains auteurs en contestent l'authenticité.« Hát van még mai napság Horn úron kívül olyan író, a ki hiszen e »czudar koholmány« valódiságában? Jó hírnevének érdekében minden jóakarója azt fogja tanácsolni a szerzőnek, hogy dobja félre az olyan elavult munkákat, mint pl. Boldényi (Páris, 1853), Chassin (u. o. 1859), a jezsuita Rosty Kálmán (Kalocsa, 1889) stb. műveit, és lapozgasson kissé figyelmesebben Pauler Gyula, Fraknói Vilmos, Mátyás Flórián, Karácsonyi János stb. dolgozataiban, a mint ezt neki egy őszinte barátja az Analecta Bollandiana-ban javasolta. Miután a munka már második kiadásban jelent meg, szívesen reméljük, hogy ez is oly hamar el fog kelni mint az első, és hogy nemsokára tetemesen javított harmadik kiadása fog megjelenni, melyben a szerzőnek alkalma leend számos kisebb-nagyobb baklövéseit helyreütni. így pl. az a följegyzés, melyet Bonizo összekuszált munkájából vesz át, III. Henrik hadjáratára vonatkozik Aha Samu ellen, melyben a németek győztek, nem pedig II. Konrádéra István ellen, mely a magyar király javára dőlt el s a melyre egyáltalában nem illik az, hogy »hello commisso fugerunt Ungari.« A régi esztergomi székes egyházat, melyet Batu khán vad tatárjai »megkíméltek«, nem a törökök rombolták le, hanem maguk a prímások. Barkóczy 1763-ban kezdte meg a pusztítást, és .Rudiiay 1823-ban fejezte be puskaporral és csákánynyal. A mint látom továbbá, Horn is komolyan hiszi, hogy a pannonhalmi apátok gyermek-tizedet szedegettek Szent István idejében. Még eddig tudtommal egyetlen egy író sem tartotta érdemesnek megmagyarázni, hogy a »décima liberorum« kifejezésben a »liber« szó miért jelentene »gyermek«-et és nem »szabad ember«·-1 mint máskor; pl. Szent István törvényeiben, melyeknek szerzőnk egy egész fejezetet szentel, tehát szabad föltennünk, hogy elolvasta azokat : Si liber occidit servum, — vagy : ut liberi suam custodiant libertatem, — vagy : nemo eorum qui liberó nomine censentur, — stb. A már említettem belga bíráló szemére veti továbbá Hornnak azt is, hogy minden habozás nélkül fogadja el az Institutio morum ad Emericum ducem hitelességét. Tehát még bele sem pillantott az Acta Sanctorum legeslegújabb kiadásába. No de se baj ! Ha téved ő, téved Pauler Gyula és mások is, kik ismerik az ellenvetéseket. Meg kell róni Hornnak azt a rosz szokását is, hogy folyvást tévútra vezeti az avatatlan olvasót modernizált