Századok – 1899

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Első kötet. 1740–1773. Ism. Marczali Henrik 819

TÖRTÉNETI IRODALOM. 8.33 lesz szó; egyelőre elveivel ismertet meg a szerző bennünket, felterjesztései és jelentései alapján. Ε bevezetés után következik a régi rendnek, első sorban a Jézus-társaság iskoláinak bemutatása. Bárminő nagy és jelentékeny az ezen rend tanító és nevelő működéséről szóló irodalom, Eináczy tanulmánya annak mindig maradandó értékű kiegészítése lesz. A liazai viszonyok tüzetes ismertetésén kívül általánosabb szempontok sem hiányoznak. Az egész módszer megbírálása (104—111. 11.) tárgyilagossága és határozottsága által a munka legkiválóbb részei közt foglal helyet. Különösen érdekesek a történeti tanításra vonatkozó adatok és megjegyzések. Az ítélet épen nem kedvező, még a latin oktatásra nézve sem. Minthogy, mint előre bocsátottuk, a szerző nemcsak tudós kutató és jeles paedagogus, hanem — úgy tudjuk -tevékeny részt vesz a középiskolák vezetésében is, szókimondó bátorsága annál nagyobb méltánylást érdemel. Annál inkább, mert könnyű a régi viszonyokról a mostaniakra való alkalmazás. A jezsuiták tantervénél a szerző megjegyzi (115. 1), hogy »Nepos és Curtius nem épen mintaszerű írók.« Ha a mult században nem voltak azok, bizonyára most sem méltók arra, hogy az ifjúságnak olvasmányúl szolgáljanak. Pedig az iljdonau új, még csak életbe sem lépett tanterv megint ezt a szerepet szánja azoknak az auctoroknak, kiket a jezsuiták magok is, később elhagytak. Fiat probatio ! »Nem annyira a nevelés eszménye lelkesíti őket, mint a lelkek fölötti uralmuk gyarapításának reménye. — Nekik mindig az volt a főczéljok, hogy az iskola körén kívül állók lássák, mit tudnak a jezsuita gymnasiumok növendékei. Ennek a czélnak szolgálnak a nyilvános vizsgálatokon kívül különösen az iskolai színi előadások.« Ezekre vonatkozólag a szerző, óriási apparatus alapján, kimutatja, hogy a magyarosodásnak legfölebb kezdetei észlelhetők a rend kebelében, és hogy e rend a korszak végéig lényegileg megmaradt annak, a mi kezdettől fogva volt : internat ionalisnak. Ε tisztán külső, hatásvadászó, úgynevezett nevelési eszközök bírálatát illetőleg teljesen egyetértünk a szerzővel. Kiemeli, hogy e nyilvános vizsgálataik, akadémiáik, szavallataik, vitatkozásaik és színdarabjaik előkészítése nem történhetett meg a tanulás és tanítás kára nélkül. Hozzáteszi, hogy napjainkban is tapasztalhatjuk, hogy a különben üdvös tornaversenyek helylyel-közzel túlságosan lekötik az ifjúság figyelmét. (120. 1.) Nem kell-e kérdeznünk, vájjon e tornaversenyeken kívül nem illesztett-e be a modern közoktatási politikánkban néha fel-SZÁZADOK. 1899. IX. FÜZET. 54