Századok – 1899

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Első kötet. 1740–1773. Ism. Marczali Henrik 819

TÖRTÉNETI IRODALOM. 8.33 felcsapó áramlat oly alkotórészeket a gymnasialis életbe, melyek semmivel sem jobbak a jezsuiták tanrendjénél, és a melyek szintén nagyon hathatósan csökkentik a tanítás folytonosságát és intensitását. A jezsuiták egyéb nevelési eszközei, a Mária-társulatok és az askesis ismertetése után, a szerző rátér a jogi oktatásra. Ennek állapotát is, mint a többi katholikus intézetét, kiválóan az 1766 évi összeírás alapján vázolja. Különösen fontosak és újak a Foglár-féle egri alapítványra és a Pest városa által alapított és fentartott jogi iskolára vonatkozó adatok. Külön fejezetet szentel a piarista rendnek, mely, bár nem szándékosan, némileg mint a jezsuiták ellenlábasa és versenytársa kezd szerepelni. A rend e tekintetben való jelentőségére magam is ráutaltam, és most nagy örömmel látom, dús anyag alapján, ezen ellentét kifejtését. A mathematika tanításán kívül a kegyes atyák nagy gondot fordítanak a hazai nyelv és történelem tanítására is, és a latin irodalmi oktatásban is elütő módszerük a jezsuitákétól, a mennyiben nagyobb súlyt helyeznek a realiákra és az olvasmányok erkölcsi Itatására. Philosophiai tanításuk pedig már egészen szakított a scholastikával, és a legújabb tanoktól, Cartesius és Wolff eszméitől sem riadt vissza. A változott idők jele, hogy maga az ecclesia militans magyarországi feje, Barkóczy prímás, majd Migazzi is, nekik kezdik átadni az előbb a jezsuitáknak szánt intézeteket. Egyáltalában a jezsuiták tanrendje és módszere még a katholikus iskolákban sem volt az egyedül uralkodó. Igaz, hogy a dominikánusok, prémontreiek, ferencz-rendiek és benczések ezt követték, de a piaristákon kívül a pálosok is külön terv szerint oktattak. Ez a régi, gazdag, kiválóan magyar rend a maga két intézetében még a kegyes-rendieknél is nagyobb mértékben tanította a realiákat, a magyar nyelvet és a hazai történetet. Igaz, hogy a történetírónak azzal kell foglalkoznia, a mi volt, és Fináczy meg is felelt e feladatnak. De azért mégis megérdemelte volna az utánajárást : miért volt oly csekély a tanítói működése a mostani nagy tanítórendeknek, a benczéseknek és a prémontreieknek, kik csak egy-egy iskolában oktattak, és a cziszterczitáknak, a kik meg épen nem szerepeltek e téren ? Hiszen ezek akkor is gazdag szerzetek valának, és legalább a benczésekről tudjuk, hogy foglalkoztak tanulmányi kérdésekkel. Saját hanyagságuk, tétlenségök volt-e oka, vagy pedig a jezsuiták versenye? Nevezetes a jezsuita és más intézetek mellett fennállott