Századok – 1899

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Első kötet. 1740–1773. Ism. Marczali Henrik 819

820 TÖRTÉNETI IRODALOM. 8.33 igazgatóság egyik vezetőjének, megvolt teljes liivatottsága. Tanári múltja és philologiai tudománya egyaránt képesítették őt arra, hogy necsak a tárgyon uralkodjék, hanem a magáéhói : ítéletéből, felfogásából is adhasson hozzá. Mert csak az egyéniségnek ez a hozzájárulása avatja történeti munkává azt, a mi különben — másnak a kezében tán merő adathalmaz marad. Minthogy a tárgy természet szerint két részre oszlik : a régi állapot ismertetésére s az új elvek és alkalmazásuk feltűntetésére, a munka szervesen van tagolva. Az is magától érthető, hogy a régi állapot rajza nagyobb részét foglalja el a kötetnek, annál is inkább, mert az igazi átalakulásnak itt csak kezdete van tárgyalva, és a Ratio Edueationis óriási reformja majd csak a második kötetben jut feldolgozás alá. A munkát egy igen tartalmas értekezés vezeti be a régi rendszer uralmáról. A katholikus túlsúly korának politikai és műveltségi következéseit taglalja nyugodtan, tárgyilagosan, de azért igazságosan és nem riadva vissza a historikusnak szigorú bírói kötelességétől sem. Különösen érdekes fejezete e résznek a Jcönyv-revisióról szóló (64 -79.1.), mely számos eddig ismeretlen nevezetes adatot közöl. Ε tárgyalásnál, valamint az egész munkánál csak azt sajnáljuk, hogy Erdély megfelelő viszonyait még csak nem is érinti a szerző. Igaz, hogy e fejedelemség akkor egészen külön kormányzás alatt állott, de a nemzeti nevelés történetének egysége megkövetelte volna a testvérhaza iskolai állapotainak is teljes méltatását. Íme Horvátország és Szlavónia közoktatása akkor teljesen azon igazgatás alatt áll a magyarral, és mégis igazolva találjuk, hogy a szerző nem foglalkozott vele tüzetesen. De nem azért, mert levéltári adataihoz nehezen férhet ; ez nem fogadható el alapos érvnek; hanem azért, mert a nemzeti iskolázás ismertetéséhez a horvátországi adatok nem épen szükségesek. Erdélyre nézve azonban, világos, másként áll a dolog. A szerző oly nagy buzgalmat és lelkiismeretességet fejt ki, hogy épen nem az anyag tömege riaszthatta őt vissza, hanem bizonyára valami hivatalos scrupulus. Kívánatosnak tartjuk, hogy a mű második kötetében e hiányt teljesen pótolva, valóban az egész nemzeti iskolázásnak adja képét. A Regnum Mariannen politikájának eddig leginkább csak közjogi és közigazgatási szempontból írták meg történetét és hatását, »Az államvallás a nevelésben« czímű fejezet művelődési politikáját vázolja. Már nem is a kormány jár ebben elől, hanem a magyar katholikus társadalom, melynek e téren akkor gr. Barkóczy előbb egri püspök, majd az ország prímása a legigazibb képviselője. Tevékenységéről később bővebben