Századok – 1899

Repertorium. Közli: Mangold Lajos - Horvát történelmi repertorium. Közli: Margalits Ede - XII. 763

768 TÁRCZA. is magában foglalta. A horvátok a frank fenhatóságot 799-ben ismerték el. a mire az egyetlen bizonyíték Paulinus aquilejai patriarcha Erichre írt dicsőitő költeményének egy kifejezése. (Barbaras gentes domuit. cingit quas Drava. recludit Danubius. Dalmatiarum quibus obstat terminus.) Karantánia. Istria. Liburnia, Dalmáczia és a szávamelléki Horvátország a friauli frank őrgrófságot képezte. Az első őrgróf Erich volt (megh. 799), utóda Kadolaus. Az egyes szláv vidékek belső ügyeiket saját főnökeik alatt önállóan intézték ; így a karantáni knézek közül felemlíttetnek Pribislav, Cemicas. Stojmir és Etgar ; az istriaiak közül Iván. kit Nagy Károly a nép panaszára vegyes bíróság útján, melyben résztvettek Paulinus patriarcha és Kadolaus, méltóságától megfosztott, és az istriaiaknak jogot adott, hogy knézeiket, főnökeiket, püspökeiket, apátjaikat és elöljáróikat (starjesina) maguk válaszszák. (Andreo Danduli Cbronikon VII. 15.) Nagy Károly halála után 818-ban Jámbor Lajos alatt a bodrigok és timocsánok. kik Bács-Bodrogh megyében egész le a Timok folyóig laktak, elismerték a frank uralmat. A jámbor frank király alatt az őrgrófok igen elhatalmasodtak és a szlávokat gyötörték, különösen Kadolaus. A nép panaszt emelt ellene a császárnál (Einhard ad ann. 818.), azonban hasztalanúl. miért is Lajos szávamelléki horvát nagyzsupán és népe, a timocsánokkal szövetkezve, 819-ben magukat függetleneknek nyilvánították, mire a frank császár Kadolaust letette és utódja Balderich lett. (Einhard ad ann. 819.) Ez a lázongókat a Drávától elűzte. A frankok segélyére sietett Borna, a dajmácziai horvátok herczege, a ki meg is ütközött Lajossal. Bornât az ütközetben elhagyták a gacsiak (guduscani) és menekülni volt kénytelen, noha Lajos nagyzsupán veje Dragos (Dragomosus) is hozzápártolt volt mindjárt az ütközet elején. Borna hazatérvén, a guduskánokat ismét engedelmességre szorította. Ezek nem a kucsániak. kik Szerbiában a Branicsevo aljában Kucsajban laktak, mint Safarzik tévesen véli, hanem Grudzeka (Porphyrog), azaz Gradszka lakói, a mai otocsáczi megyében. Gradszka a dalmácziai Horvátország legészakibb megyéjét képezte, mely határos volt a szávamelléki Horvátországgal. Borna a moravamelléki kucsánokkal semmi összeköttetésben nem állhatott. Közli : MARGALITS EDE