Századok – 1899

Repertorium. Közli: Mangold Lajos - Horvát történelmi repertorium. Közli: Margalits Ede - XII. 763

TÁRCZA. tanárok szerkesztésében megjelenő »Deutsch - österreichische Literaturgeschichte : ein Handbuch zur Geschichte der deutschen Dichtung in Österreich-Ungarn« czímű kiadványból, melynek magyar munkatársai is vannak. — A 30-ik számban Marosy F. méltatja Rácz Károlynak »A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben«. czímű könyvét, mely második bővített kiadásban jelent meg abból az alkalomból, hogy Debreczenben emlékoszlopot emeltek a gályarabságot szenvedett protestáns lelkészeknek. HORVÁT TÖRTÉNELMI REPERTÓRIUM. TIZENKETTEDIK KÖZLEMÉNY. A délszlávok történelmének vázlata a IX-ik századig. Irta Racski Ferencz. (Ark. IV. 235 — 280. 11.) Tanulmányaiban szláv forrásokra támaszkodik, mint pl. Nesztorius (1056 —1116), Boguchval lengyel krónikás (megh. 1253), Dalimil cseh krónikás stb. Nesztor szerint az Aldunánál már ősrégi időkben szlovén törzsek laktak, ezeket innét visszaszorították a Kárpátok felé a vlahok (volohok, valahok. azaz a kelták és gallok) 350 körűi, a szlovének egy része átkelt a Kárpátokon és ott egyesült fajrokonaival, másik része a Kárpátokon innen a Vág, Garam. Ipoly, Sajó, Hernád, Ung és a felső Tisza mentében telepedett le és pásztor életet élt. A negyedik században a Feketetenger partján találjuk a szlovéneket (Jornandes és a többi krónikás Venétek-nek nevezik) az Aldunánál, hol Jornandes szerint 332 — 350-ben véres harczokat vívtak Hermanrikkal »quamvis armis despecti« mégis nagy számuk miatt veszedelmesek voltak és három törzsre oszlának : Venétek. Antok, Szlovének. A góth Hermanrik uralmának véget vetnek a hunnok, és Vithimir, Hermanrik utóda, hogy a hunnoktól szenvedett károkért kárpótlást nyerjen, rátámad a szlovénekre, őket legyőzi és Bozsa (Booz) vezéröket fiaival és főbb embereivel együtt keresztre feszítteti. (Jornandes: Dein fortiter égit, regemque eorum Booz nomine cum filiis et LXX primatibus cruci affixit.) Azonban ezért Vithimirt a hunnok vezére Balamir (Balambér) nyíllal lelöveti. A hunnok és szlovének között csodás viszony szövődött, mert míg ez utóbbiak a germán törzsekkel nem tudtak megférni, a hunnokkal nagy egyetértésben éltek és a hunnok több szláv szokást is felvettek és általában oly benső volt közöttük az egyetértés, hogy a szlovéneket némely keleti krónikások (Theophanes, Cedrenus) és a nyugatiak közül Beda a hunnokkal egybefoglalják és hunnoknak nevezik. A szlovénekre nézve igen fontos Priscus Rhetor leírása, ki