Századok – 1899

Történeti irodalom - Berkeszi István: Rendi országgyűléseink magyarsága. Ism. Ferdinandy Gejza 61

62 TÖRTÉNETI IRODALOM. mindazonáltal 1526 előtt az országgyűléseken kizárólag magyarul tárgyaltak, és csak a XVI. és XVII. századokban kezd ott a latin nyelv a magyarnak rovására tért foglalni, de ekkor is csak annyiban, liogy a királyt vagy helyettesét latin nyelven üdvözölték a rendek, ezek is latinul beszéltek a gyűléshez, de azután a tanácskozás maga magyar volt, csak úgy, mint 1825—1840 között, s mivel a rendek nagy része nem tudott latinál, a király vagy helyettesei latin beszédét a rendek előtt tolmácsolni kellett még a XVII-ik század végén is. Szerző is azt mutatja ki, a mit annak idején magam is megkísértettem, hogy t. i. a leglatinabb korszak hazánkban a XVIII. század volt, a mikor a latin nyelv a társadalmi életben is nagy szerepet játszott, de ő tovább megy és azt is földeríti, hogy még ekkor is t. i. az 1741. évi és az 1764. évi országgyűléseken is a magyar nemes magyarul beszélt, a tárgyalás túlnyomóan magyarul folyt s. a latin nyelv csak az 1790-ik év november 17-ike után. a főlierczeg nádorokra való tekintettel válik, de csak a főrendi táblán kizárólagossá, az alsó táblán pedig, bár a horvátokra való tekintettel ott a latin nyelv is használatos, ezentúl is a magyar nyelv maradt a rendes tanácskozás nyelve. Az 1825. évi október 12-én azonban gróf Széchenyi István a. főrendi táblán is divatba hozta a magyar szót s ezen idő óta a latin itt is tért veszített, míg nem onnan is teljesen kiszorúlt. Szerző ezen fejtegetései folyamán (8. lap 4. jegyz.) megütközik azon állításonion, hogy I. Ferdinánd uralkodásának végén már a latin volt az országgyűlések tárgyalási nyelve; de azt, hogy a latin nyelv ott még ekkor egyátalán nem divatozott, nem bizonyíthatja egyébbel, mint azzal, hogy a latin beszédeket a rendek előtt tolmácsolni kellett. Elismerem, hogy a latin nyelv általános divatjára abból a körülményből, hogy a király latinál szól a rendekhez, tévesen következtettem; de viszont abból, hogy a latin beszédek a rendek előtt tolmácsoltattak, éjien oly kevéssé lehet arra következtetni, hogy az ezen kor országgyűlésein még egyátalán nem divatozott. Teljesen igazat kell azonban adnom szerzőnek abban, hogy tévedtem értekezésemben, a midőn azt állítottam, hogy Mária Terézia az 1741. évi országgyűlésen beszédjét latin és magyar nyelven olvasta fel, mert Mária Terézia csak latin beszédet mondott az országgyűlésen. De tévedésem oka nem az, a mit szerző gondol, hanem bizonyára valamely rossz forrás volt. Ezen alkalommal szerzőnek azon megjegyzését sem hagyhatom szó nélkül, a hol az állítja, hogy tévesen állítom, misze-