Századok – 1899
Történeti irodalom - Huber Alfonz: Oesterreichs diplomatische Beziehungen zur Pforte 1658–1664. Ism. Acsády Ignácz. 727
728 TÖRTÉNETI IRODALOM. tal nem vesz tudomást, hanem kizárólag a bécsi állami levéltár eredeti okirataiból dolgozik. Ennek következtében néha még ismert dolgokról is úgy beszél, mintha most hallanók először. Ez azonban mégis kivétel számba megy nála. A korszak egész diplomácziai anyagát mindenesetre ő dolgozta föl először, még pedig osztrák írónál ritka, nála viszont szokásos elfogulatlansággal. így a korszak ismeretéhez annyi lényeges felvilágosítással járúl, hogy müve szerencsésen egészíti ki a már ismert anyagot s teljesen megvilágítja a császári politikát e főfontosságú évek különböző eseményeivel szemben. Azok a részletek, melyek eddig ismeretlenek voltak vagy homályban maradtak, melyeket inkább csak sejteni lehetett, most már teljesen tisztázva lépnek elénk, s Huber műve a felölelt időszak hézagpótló és nélkülözhetetlen kútforrásai közé tartozik. Az eseményeket, melyek a magyar államterület különböző részeiben az 1658—1664-iki években lejátszódtak. II. Rákóczy György erdélyi fejedelem 1657-iki gyászos lengyelországi vállalata idézte föl. Rákóczy a svédekkel szövetkezett, hogy Lengyelországnak akkor tervezett felosztásában részt vegyen s az ország nagy részével megszerezze a lengyel királyi koronát. Mihelyt erről Bécsben értesültek, nyomban szövetkeztek a lengyelekkel s tudtára adták Rákóczynak, hogy ha a lengyel kérdésbe avatkozik, a császári hadak a lengyelek segítségére sietnek. Rákóczyra nem hatott a fenyegetés s a császár csakugyan hadat küldött Lengyelországba. Ekképen Rákóczy nyilt ellenségeskedésbe jutott a bécsi udvarral, mi a harcztéren is nagy hátrányára vált. Mikor Lengyelországból vissza akart vonulni, a császári sereg elzárta előle a közvetlen legrövidebb utat hazájába. Messze kerülőt kellett tennie, és serege belejutott a tatárság torkába s nagyobbrészt ott veszett. I)e nem ez volt a bécsi udvar ellenséges érzelmeinek egyetlen és nem is legvégzetesebb következménye. A mint Bécsben csak neszét vették Rákóczy lengyel szándékainak, a császári diplomáczia teljes erővel megindította ellene az akna-munkát a szultán udvarában, kinek Iiákóczy hűbérese volt s kinek engedélye nélkül moczczannia sem volt szabad. Csakhogy a fejedelem kísérletet sem tett a porta engedélyének megnyerésére, hanem azon téves föltevésből indult ki, hogy Lengyelországban gyors és teljes diadalt fog aratni s hogy utólag pénzzel és szép szóval majd csak megnyeri a portától a befejezett tények elismerését. Mindkét irányban alaposan csalódott. Hadi vállalata teljes kudarczczal, seregének tatár fogságba jutásával végződött, a vereség után meg az osztrák diplomácziától fellovalt porta lázadó hűbéresnek tekintette, kit kíméletlenül meg kell fenyíteni.