Századok – 1899

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Ghímesi Forgách Simon báró - II. bef. közl. 698

GHÍMESI FORGÁCH SIMON BÁRÓ. 71!) tartott,1

) sürgősen várták már az országgyűlés megnyitása előtt, mert hallani akarták véleményét a pozsonyi és szepesi kamaráknak az országgyűlésen tárgyalandó ügyekről szóló előterjesztéséről, melyet Fejérkövy István kir. helytartó útján már deczember végén áttettek hozzá.2

) Forgách, úgy látszik, eleget tett a kívánságnak, mert az országgyűlésen jelen volt, a hol azután egyike lőn azon nyolcz férfiúnak, kiket az országgyűlés meghízott, hogy Rudolf királynak a, lengyel confoederatióval való tárgyalásaiban, a szövetség megkötésében tanácscsal szolgáljanak s kellő informatiók megszerzése végett Lengyelországba utazzanak.3) Az udvarnál sokat adtak az ő nézetére s valószínűleg az udvar számára akar fölvilágosítást szerezni fia Ferencz, midőn 1595-ben levelével kérőleg fordiíl hozzá, hogy felvilágosításokat nyújtson az erdélyi ügyek állapotáról, mert a sok hír közt, a mit terjesztenek, nem tudják, melyiknek higyjenek : vájjon a kanczellár még mindig Szinán basa érdekeit ápolja-e? a lengyel király ellen is panasz van, hogy nem akadályozza meg. hogy alattvalója a császári fölség ellen ne áskálódjék: bizony a keresztény világ méltó neheztelését vonja ezzel magára, stb. A szövetségesekre nagy szükség volna, mert a fölség seregei Esztergom körűi vannak ugyan, de semmit sem tesznek, s a mennyiben ezektől a gyenge, tunya csapatoktól függ, oleum et operám perdidimus; elevenebb, erősebb csapatokra volna az országnak szüksége.4) A kérdésekre rövid idő alatt az események adták meg a feleletet. Báthory Zsigmond győzelemről győzelemre vezeti seregeit, s reménykedni kezdenek, hogy a magyarországi és erdélyi egyesült sereg véget vet a török uralmának. Ennek a reménynek, a szövetség erejének próbája, az 1596 novemberében vívott mezőkeresztesi csata lett, Forgách Simon, nem törődve korával, a hareztérre sietett s Tiefenbach és Báthory István társaságában átvette a magyar csatarend harmadik oszlopának vezérletét. Forgách ekkor is érvényre juttatá a maga régi tapasztalásból merített gondosságát, mert itt »a négyszögű sereg harmadik rendében niegkiálták, hogy senki feje vesztése alatt elevent ne fogjon, zsákmánnak se essék.«5) Bár az egész seregben követték volna a tapasztalt katona ') Jedlicska, id. m. 527. 1. ') Mátyás főherczegnek az Országos Levéltárban levő irata Jedlicskánál id. m. 3) Fraknói id. Dl. 169—173 és 246. 1. 1596. országgy. LX. art. 4) Forgách Ferencz 1595-iki levele. Nemz. Muz. Forgách ltár. 5) Illésházy följegyzései. 33. 1.