Századok – 1899

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Ghímesi Forgách Simon báró - II. bef. közl. 698

720 SÖRÖS PONGRÁCZ. parancsát; akkor nem vált volna a már-már kivívott győzelem siralmas veszteséggé; siralmassá, mert annyi vér hiába folyt s az oly sok fáradságos tervezgetés után létesült magyar-erdélyi szövetség végleg felbomlott. Forgách Simon épségben került ki az ütközetből, hol egyik rokona, Forgách Sebestyén is elesett,1

) és elszomorodva tért pihenőre surányi várába, melynek parancsnokává még 1594-ben Mihály nevű fiát tette.2

) Jóllehet pihenni vágyott s aggkora annyira megviselte az egykor edzett katonát, hogy »jámbor vén úr« néven emlegetik,3) mégsem habozott megszakítani késő nyugalmát, ha országos ügyek jelenlétét kívánták. Bár 1597 szeptemberétől felesége is betegeskedők s kisebbik fiának sorsáról is szeretett volna gondoskodni, mégis, midőn kezéhez kapta Rudolf király 1597 nov. 23-iki levelét, melylyel a következő év január 25-én tartandó országgyűlésre sürgősen meghívja,4) elhatározta magát az útra. Azonban a tanácskozás alatt érezte, hogy fáradt teste immár közelít a végső pihenéshez ; azért 1598. febr. 28-án Kutassy János prímás és mások jelenlétében megtette végső intézkedéseit, Herknektet, e kedves jószágát, a hozzátartozó nyolcz faluval s Onddal és Aszalóval egyetemben feleségére hagyta, kinek halála után elsőszülött fia Zsigmond kapja, mert jószágai amúgy is Herknekt közelében vannak, és mert Zsigmondnak jó lakóháza sincs, míg ő Herknektet nagy pénzért vár módjára építtette. Hasonlóan feleségére hagyta a herknekti arany és ezüst marhát s négy majorból a majorságot, melyet felesége után a két kisebb fiu, Mihály és János kapjon; a négy házban levő majorság ellenben Zsigmondé legyen. Zsigmondra vártak még a pereszlényi és praznóczi birtokok is ; de ezeket még egy ideig — már jó remény van hozzá — pörleni kell. Ezért azonban Pogrányi Benedektől vissza kell váltania a 700 forintért zálogban levő beliczi, dovorányi és borodgyáni birtokrészeket, melyeket az ő házasságakor vetett atyja zálogba, s a keszi, sokbeli részbirtokokat, melyeket maga Zsigmond zálogosított el. Ferencznek, ki időközben nyitrai püspök lett, nem hagyott semmit; hanem a Mátyusföldön levő birtokokat, az Alföldön fekvő igen nagy czibaki jószágot, a temesvári fogságból való ") Istvánfi XXX. 454. 1. a) Jedlicska id. m. 496—498. 1. 3) Bay Mihály levele a trakostyáni levéltárból. Tört. Tár, 1893. ') Nemz. Muz. Forgách ltár.