Századok – 1899

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Ghímesi Forgách Simon báró - II. bef. közl. 698

718 SÖRÖS PONGRÁCZ. zött helyre ért, azt már a tatárok birtokában találta, mire 4000 emberével visszavonult. Forgách értesülvén Bocskay visszavonulásáról, a maga kisebb seregével hasonlóan akart cselekedni, de útjában Monostoros-Pályi helységnél összeakadt a tatárokkal. Merész oldaltámadással zavarba hozta ugyan a dúló ellenséget, de ez újra rendezkedve, felvette a harczot, mely 11 órától közel estig tartott. A magyarokra jelentős csapás volt ugyan, hogy a lovasaival kémlelésen levő Balassát a tatárok fölkonczolták, de végre legalább annyit kierőszakoltak, hogy a harcztér urai maradtak s a tatárokat Szatmár felé elvonulni kónyszeríték.1) Általában azonban e felső-magyarországi küzdelmek az egyetemes eredményre nem lehettek befolyással, mert Szinán bevette Győrt, ostrom alá tudta fogni Komáromot, míg Pápa kardcsapás nélkül meghódolt a Forgáchtól elriasztott Haszszán budai basának. A török e hirtelen szerencséje, melyet a harczolása módjával ismeretlen külföldi hadvezérek nem tud tak föltartóztatni, aggodalommal tölté el az ország rendeit ; elrémültek vala a török hatalmasságától. »Azonban — írja lllésházy — a hol megszűnik az emberi segedelem, ott kezd munkálni az Isten keze. Egy új csillag láttatott vala az égen. Az erdélyi vajda, Báthory Zsigmond, ki igen ifjú vala, praktikát indíta a moldvai és havasföldi Mihály vajdával és elhajlanak a török császártól és liajlának Budolphus római császárhoz.« 2

) Sokáig tartott ugyan, míg az 1589 óta folyó szövetkezésterv megvalósult, de végre is, miután Erdélyben az ellenzék fejei életüket veszték s az 1594 augusztus havában tartott országgyűlés az utolsó akadályokat is elhárította, Zsigmond 1594 végén elküldhette Prágába a követséget, mely a magyarországi megbízottakkal, köztük Forgách Simonnal, 1595 jan. 28-án megkötötte a tizenkét-pontos szerződést, melynek értelmében véd- és daczszövetség létesült Magyarország és Erdély között.3) Kevéssel rá új szövetség terve is merült fel, a lengyelekkelkötendő, melyet a márcziusi országgyűlésen készítettek elő. Forgáchot, ki 1594 novemberében fiával, Ferencz veszprémi püspökkel együtt az urakkal Felső-Magyarországon tanácsot ') Szamosközyre való hivatkozással Bethlen Farlcas : Hist, de rebns Transsylvanicis, ΠΙ. 361—364. 1. 2) lllésházy följegyzései. ") Sziláyyi : Erd. Országgy. Emi. III. 341 és 34. 1. Fraknói : Magy. Országgy. Emi. VIII. 230—232. 1. Istvánfi XIX. 423. 1. A szerződés Bethlennél, III. 519 s köv. 11.