Századok – 1899

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Sámboky János történetíróról 524

SÁMBOKY JÁNOS TÖRTÉNETÍRÓRÓL. 531 tantum sumptum ex aerario hujus camerae nunc temporis praestare possumus, quantum requireret eorum reparatio, quae de mandato suae Majestatis in palatio arcis Posoniensis ad adventum suae Majestatis sunt restauranda Novit enim Dominatio Yestra hiberno tempore suae Majestatis proveutus perexiguos vei potius nullos esse.« . . Biztatják, hogy mihelyt jöhet, »Dominationis Vestrae ante' alios memores simus.« ') A kamara örökös biztatása sovány vigasztalás volt Sámbokynak. Mert habár — úgy látszik — szerencsés házassága révén magának és családjának megélhetése napról napra biztosítva volt is, a honoráriumot és a hátrálékokkal egyre szaporodó évi pensióját még sem nélkülözhette, mert tudományos törekvéseit csak ezek segélyével valósíthatta meg. Sőt úgy látszik, hogy irodalmi munkássága s a csaknem minden évben megújuló könyvkiadások, még ha lelkes műpártolók egyben-másban anyagilag támogatták is, a felesége magánvagyonát annyira igénybe vették, hogy ura királya anyagi segedelmét már valóban nem nélkülözhette. Akkép segített tehát magán, hogy a magyar kincstáron való követelését átruházta két nürnbergi polgárra, Schmierl Györgyre és Schorger Andrásra, a kik Magyarországon élénk marhakereskedést űztek. A két kereskedő a király 6200 frtos utalványát magához váltotta s azt oly módon törlesztette, hogy a Magyarországon vásárolt és külföldre hajtott marhák harminczadjába betudatta. Ez a manipulatió a harminczadosoknak sehogy sem volt ínyére, mert ilyen módon készpénzhez nem juthattak. Ε miatt Sámboky hitelezőivel folyton kellemetlenkedtek, ellenök nehézségeket támasztottak, úgy, hogy Budolf két ízben is megdorgálta és figyelmeztette a kamarát, hogy harminczadosai ne akadékoskodjanak.2) A parancsnak csak részben lett foganatja ; t. i. annyiban, hogy a harminczadosok most már csak felét követelték a harminczadnak készpénzben, másik felét pedig betudták a Sámboky követelésének illetőleg adósságának törlesztésébe. Ily módon természetesen lassan ment a dolog. A császár 6200 frtos utalványából 1582 szept. 16-án még 3500 frt állott fen, s ebbe nincs beleszámítva az évi 300 tallér pensió, melylyel következetesen hátrálékban volt a kamara, s nincs bele számítva az az 500 frt, mely a császár újabb utalványára szintén fizetendő volt.8) A szempczi, nagyszombati és galgóczi *) Orsz. Levélt. Pozsonyi kamarai fogalmazvány. a) Orsz. Levélt. Ben. fiesol. 1582. fol. 72, 97. 3) U. o. Ben. Besol. 1582. fol. 29.