Századok – 1899
Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Sámboky János történetíróról 524
532 ILLÉSSY J. SÁJIBOKY JÁNOS TÖRTÉNETÍRÓBÓL. harminczadosok 1583 ápr. 12-én rendeletet kaptak, hogy 2000 frtot a jövő szent Vitus napig okvetetlen kifizessenek ; de bizony 1584 jun. 12-ikén a király 4000 frtos utalványa ínég teljes értékében fennállott, úgy hogy Ernő főherczeg elrendelni volt kénytelen, hogy a Schmierl György és Schorger András által hajtandó ökrök harminczadja kizárólag erre a czélra fordítassék.2) Ezt a rendeletet még meg se kapta a pozsonyi kamara, mikor Sámboky János megszűnt élni. 1584 jun. 13-kán bevégezte tevékeny életét. Az árvákkal magára maradt özvegy, Egrer Krisztina,8 ) folytatta tovább a küzdelmet a kincstárral, a mely most még könnyebben vette a dolgot. Az özvegy egyre ostromolta kéréseivel, panaszaival az udvart, s a pozsonyi kamarához intézett fizetési meghagyások egymást érték.4) Ot éven keresztül alig ért el valamit az özvegy. Nem hogy a tőkét törlesztette volna, hanem még a kamatokat is alig fizette a kamara. Mikor 1590 augusztus havában Ernő főherczeg computust csinált a kamarával, kiderült, hogy a 4000 frtból és kamataiból 2759 frt 312 /s dénár, az udvari provisió, illetőleg évi fizetés czímén pedig 1817 frt 182 /3 dénár, összesen tehát 4576 frt 501 3 dénár tartozás áll még fen.5 ) Az özvegy végre is belefáradt az áldatlan vesződésbe. Hogy pénzéhez valahára hozzájusson, követelését — veszteséggel bár — átruházta Croy Jodok bankárra, Croy pedig 2500 frtot Henkel Lénárt bécsi kereskedőre ruházott át. Ez a két gazdag nagykereskedő folytonos elszámolásban állott mind az osztrák, mind a magyar kincstárral; könnyebben hozzá juthattak követelésükhöz, mert jobban értettek a pénzügyi műveletekhez, mint a könyvmoly humanista és annak árva özvegye. ILLÉSSY JÁNOS. ') U. o. Pozsonyi kani. fogaim. s) U. ο. Ben. Besol. 1584. fol. 59. ") Egrer Krisztinát 1566-ban vagy 1567-ben vette nó'űl Sámboky. Lakodalmára Purkircher György írt üdvözlő verset, mely 1567-ben Bécsben » Epithalamium metamorphosicum« czímmel nyomtatásban is megjelent. A dagályos és erőltetett allegóriáktól és mythologiai vonatkozásoktól hemzsegő distichonokból nem halászható ki semmiféle történeti adat ; a menyecskének még a családi nevét sem ismernők, ha a Neoreg. Acta fasc. 587. nr. 48. jelzetű perbehívó levél fön nem tartotta volna az apja, Egrer Kálmán emlékezetét. «) U. o. Ben. Besol. 1585. fol. 106., 1586. fol. 97, 162, 217., 1588. fol. 141, 180, 186, 232, 245., 1589. fol. 186, 256. ή U. ο. Ben. Besol. 1590. fol. 176, 17 7.
