Századok – 1899

Történeti irodalom - Bernstein Béla: Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók. Ism. I. J. 455

TÖRTÉNETI IRODALOM. 459 morva-sziléziai kormányszék 1848. ápr. 8-án 14218 sz. a. arra kérte a magyar kormányt, liogy a még 1841-ben Nagy-Kanizsára eltávozott Löbl Löw boskoviezi családfőt, miután sem útlevelét meg nem hosszabbíttatta, sem a végelbocsátást nem kérelmezte s különben is adós a községnek, ·— utasítsa illetőségi helyére. És a rablócsőcseléket pártfogoló erélytelen Szemere ím ezt válaszolta vissza: »A míveltség, felvilágosodás és szabadság jelen korszakában, midőn a népek természeti és polgári jogai Európa szerte alkotmányos intézkedések által biztosíttatnak, - oly egyént, ki semmi bűntényt nem követett el, és állásánál fogva, mint lelkész, hívei szellemi és erkölcsi haladásának vezére, önakarata és beleegyezése ellen arra, hogy előbbi elhagyott lakhelyére visszatérni köteles legyen, tettleg kényszeríteni nem lehet« stb. A tárgyára vonatkozó adatokat általában fogyatékosan gyűjtötte össze a szerző. A zsidó üldözésekről p. o. amúgy a nagyjából beszél. Nem tud, vagy nem akar tudni arról semmit, hogy az a vandalság szorosan összefügg az úrbéri viszony minden átmenet nélküli megszüntetésével, még inkább a Hurbán hlubokai pap szította tót lázadással, mely a magyar keresztyénekre ép úgy halált üvöltött, mint a zsidókra. A Nagyszombat vidékén pusztító tótok le az arakkal ! jelszóval jártak faluról falura. Buzinkay Ignácz főszolgabíró és Szőlősy János esküdt házát Nagyszombatban a földdel egyenlővé tették, a községi bíró házát kifosztották, feleségét félholtra verték. Szereden Thebery Ferencz főszolgabíró házát kirabolták, a nagysüri pap csak bor osztogatásával tudott karmaikból megszabadulni. Vagy, hogy más vidékről is vegyünk példát : Kőszegen csak egy gabonakereskedő zsidónak hordták el a kerítését, de ugyanakkor a Turcsányi professor házát is megostromolták. Igazán nagy és káros tévedés èzt a socialis mozgalmat tisztán felekezetinek minősíteni. A következmények megmutatták, bogy a nemzetiségek dühének több keresztyén esett áldozatúl, mint zsidó. Sok, nagyon sok szó eshetnék még erről a könyvről, de nem akarom én a zsidóság 48 49-iki szereplését újból megírni. Kívánatos pedig, bogy e tái'gy más elfogulatlanabb feldolgozóra találjon. Bernstein könyvének leghasznosabb része a 4-dik fejezet, melyben a szabadságharczban tényleg részt vett izraeliták névsora vau összegyűjtve. Ez a névsor nagyon messze van attól a 20,000 főtől, a mennyire a túlbuzgók tenni szeretik a fegyveresen küzdött zsidók létszámát. Ez a névsor minden-