Századok – 1899

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Bocskay István fölkelése - I. közl. 21

BOCSKAT ISTVÁN FÖLKELÉSE. 33 felszólító Barbianonak, liogj »az rajta esett dolog mindeneknél nyilván volna, mi szándékkal voltanak ü hozzája minden vétke nélkül, ha kézien akadt volna. Az dolog nem csak az ű personáját concernálnája, hanem több megkeseredett fő népek is volnának, kik hasonló nyomorúságot és injuriât szenvedtenek az németiül«.1) Továbbá Szamosközynél olvassuk ezt a följegyzést : »Comperturn habuit Bochkaius propriae qnoque suae •personate generalem insidias tunc struxisse. contra omnia jura et privilégia libertatesque Hungáriáé regni et absque ullo legitime» processu captivum abducere et ipsius arces . . . occupasse et occupare voluisse«.2) Ugyancsak ennél találjuk a következőt is : »Bocskai gondolkodván, hogy igen vékonyon volna ü az németnél és félő volna, hogy egykor elvesztenék, kezd gondolkodni maga és nemzete felül«.3) Végre maga a császárpárti Istvánffi is megvallja, hogy Bocskay nagyon gyanús volt a német párt előtt.4

) Látjuk eme vallomásokból és a kortársak följegyzései Ικίΐ. hogy Bocskay nem csak nem volt bele nyugodva az ország és nemzet akkori helyzetébe, hanem inkább úgy volt meggyőződve, hogy a létező állapotok mellett a többi magyarral együtt neki is »halál fiának« kell lenni. Mindamellett Bethlenék levelének vétele után egyelőre nem tudta magát elhatározni az ajánlat elfogadására és a fölkelésre, sőt, arra sem egy könnyen szánta el magát, hogy érintkezésbe lépjen az erdélyi bujdosókkal és a törökkel. Ezt a vonakodását, vagy inkább csak habozását nem a későbbi Bethlen Farkas előadására alapítjuk, a ki szerint Bocskay a bujdosók felszólítását »magno animo contempsit«, hanem először magának Bethlen Gábornak többszörös vallomására, mely szerint Bocskayt csak több ízben ismételt írással, izengetéssel és »sok biztatással, sok kéréssel« tudták megnyerni; másodszor Bocskay török rabjának Pec.sevinél olvasható ama nyilatkozatára, a mely szerint ő még a török segítség megnyeréséről adott biztosítása után is csak nehezen tudta rábeszélni Bocskayt, hogy lépjen érintkezésbe a török fővezérrel. íme a két leghitelesebb tanú ebben ;i dologban, egymástól függetlenül teljesen összhangzó vallomást tesz. Hogyan lehet megértenünk Bocskaynak azt a magaviseletét, hogy mikor volt több rendbéli oka a támadásra és jó alkalom is kínálkozott, nem rögtön kapva-kapott a kínálkozó alkalmon? Mi tette habozóvá abbeli elhatározásában, hogy ') Magyar Tört. Emlékek. írók XXXIII. köt. 35. lap. 3) Szamosközy történeteti maradványai IV. köt. 237. 3) U. ott a 245. lapon. 4) A 33. könyvben : ingens esset snspicio apud omnes. SZÁZADOK. 1899. I. FÜZET. 3