Századok – 1899

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: A dubniczi krónika - II. közl. 342

346 DOMANOYSZKY SÁNDOR. hogy az egész krónikában csak öt évszámmal való megjelölés van: Károly halála és Lajos megkoronáztatása 1.342-ben.1

) Erzsébet elindulása nápolyi útjára 1343-ban, Erzsébet visszatérése 1344-ben, Lajos háborúja a lithvánok ellen 1345-ben2

) és Lajos halála 1382. szept. 11-én, temetése pedig szept. 16-án.3

) Legpontosabban különben Erzsébet nápolyi útját írja le; ebben hét eseménynek a napját is tudja, a miből Pór azt következteti, hogy talán ő is Erzsébet kíséretében volt, és következőkép magyarázza e fejezet feltűnő pontosságát : »Hajlandók vagyunk hinni, hogy ez útjában naplót vitt. Valószínűbb azonban, hogy Olaszországból adott alkalommal missiliseket küldött, tudósításokkal kedveskedett valamely főpapnak és pedig már oly alakban, hogy a czímzett e becses újdonságokat másokkal is közölhette, mint ez azon időben divatos vala. Ε levelek fogalmazásai feküdhettek Küküllei .János előtt, midőn Lajos király életrajzát összeállította.« 4) De ennyire talán nem is kell mennünk, e fejezet a legtökéletesebb és akaratlanúl fölkelti bennünk azt a gondolatot, hogy az író maga is szemtanú volt, de ha írásbeli feljegyzései lettek volna, talán nem tárgyalta volna az egészet oly szép egyöntetűen, hanem egyes részletekre bővebben terjeszkedett volna ki. Erről a fejezetről különben Pór azt véli, hogy a 11-ik volt és a másolók cserélték föl, mely véleményét azzal támogatja, hogy így helytelen a chronologia s hogy Küküllei korrendi történetet akarván »akkor (a föltételezett első rész írásakor) még írni, oly nagyot nem véthetett ifjúkori emlékezései ellen, hogy a chronologiát annyira felforgassa, annál kevésbbé, minthogy Erzsébet királyné olasz útja, melyben ő is részt vett, fontos esemény, úgyszólván határkő volt életében.«5) De ezt el nem fogadhatjuk, minthogy a következtetés föltételeken alapszik, minthogy semmi okunk sincs azt hinni, hogy az átíró megváltoztassa a sorrendet, különösen, lia két oly lényegesen eltérő átíró, mint Thúróczi és a Budai Krónika, megegyeznek ebben ; és végül azért, mert — ha el is fogadnók a krónika két részre osztását az iratási kor szempontjából — még akkor is ezen rész utolsó szavai közt a szerző maga mondja: »Hoc non pretermisso, quod tam lucidenter et clare rerum gestarum seriem j>er distincciones annorum et dierum prepedientibux interuallis temporum re ferre non pot ai.« β) A chronologia gyarlósága nem is egyedüli hibája a különben becses munkának, melyet Huber így jellemez : ') Thúróczi I. fej. a

) Thúróczi IV. fej: 3

) Thúróczi LV. fej. •) Századok, 1893. 103. 1. 5

) Századok, 1893. 98.1. 6

) Thúróczi XXY. fej.