Századok – 1899

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szamosközy magyar históriás éneke az 1610-iki Kendy-féle összeesküvésről - II. bef. közl. 310

iV318 SZAMOSKÖZ Y MAGYAR HISTÓRIÁS ÉNEKE Mert úgy írhatjuk, az mint ő vallotta, Kendy szavának ez volt az formája : β 9. Szerelmes komám, meggyünk 1) az Istenért, Ne búsuljunk-é az mii életünkért, Te igen hallgatsz, nem vigyáz(sz) fejedért. En nyughatatlan vagyok mind kettőnkért. 70. Ez az mű urunk mü reánk haragszik, Te reád pegég ugyan szándékozik, Ha nem vigyázunk, rövid nap megesik, Az te életed hogy elvégeződik. 71. Engemet nem bánt, én bizonynyal tudom, Mert okossággal eleit találom, De az te fejed én szintén úgy szánom, Mintha magamnak történnék halálom. 72. Régen akartam ezt én megmondani, Állapatunkat néked hirré adni, Immár pegég majd körmünkre kezd égni, Azért nem mertem tovább halasztani. 73. Mit halgatunk2

) úgy tehát mü egy nyomban. Ezt az ország is megunta valóban, Senki ő mellé nem lesz támadásban, Leszen énnekem jó módom azokban. 74. Hiszen jobb neki egyedül meghalni, Hogy nem mü nekünk mindenkor rettegni, Csak te akarjad, végeztünk immár mü, Senyey Pongrácz uram is így érti. 75. Több urakat is mind elő számlála, Az kik részesek voltak ez dologban, Az hűséghez csak egy néhányat hagya. Az pártosokhoz kiket nem számlála. 76. Imreffy Jánost oda nem számlálá. Az Bethlen Gábort is ő ott kihagyá, Udvar vitézit semminek állítá, Kékekkel együtt urunk mellé hagyá. 77. Eördeögh Boldisárt és Kamuti Farkast, Komornikokat s bejáró ifjakot, ') írva : meggiunk ; a latinban : Chare compater, quaeso, quid agimus ? ") 'Γ. i. halogatunk. A latinban : Haec quae mora ?