Századok – 1899

Történeti irodalom - Benedek Elek: A magyar nép multja és jelene. I. köt. Ism. Márki Sándor 269

270 • TÖRTÉNETI IRODALOM. 270 quod violenta nequit.« Mindenütt behatóan foglalkozik a parasztlázadások történetével s mindenütt kárhoztatja a nép szenvedélyeinek tulságokba való csapongását, de a visszatorlásnak azt a módját is, melyet a győztes nemesség egyszer-másszor követett. Azonban nem foglalkozik minden fölkeléssel elég behatóan. Részletesebben kellett volna tárgyalnia pl. Aba Sámuel korát, mely különben is úgyszólván expositióját adja a régi és az új rend, a régi szabad nép és az új nemesség, a nemzetségi és az egyéni birtok közt támadt különbségből eredett bajoknak és küzdelmeknek. S ez talán még érthetőbbé válik, ha nem csupán a honfoglaló, hanem az őshazából fölkerekedve még Sarmatia déli részein kóborló magyarokról is összefoglalja a megmaradt kevés adatot, s mindezt egybeveti a rokon népekre vonatkozókkal. 0 azonban a vezérek korát is rövidre fogja s így alig győzhet meg bennünket (19. 1.) a szabad paraszt magyarokról szóló magyarázata helyességéről. Kupa első lázadásának évszámát és Gyula vezér lázadását nem említi, s nem kutatja, ki volt I. Béla korában a lázadás indítója. Viszont a XI. század végén fölismeri a pogányság utolsó lázongását abban a mozgalomban, melyhez szent László füvének legendája fűződik. Ezt talán igen is költőileg írja le ; de egyáltalán véve nincs okunk fennakadni azon, hogy képzelete szabadabban csapong, mert ez sok olyat megláttat vele, a mire a szoros értelemben vett történetíró figyelme nem terjed ki. Igy pl. kétségtelenül helyes nyomon jár, mikor Ajtony (nála épen nem népies néven Achtum) gyilkosának meséjét magyarázza. És ha olykor óhajtanunk kell is, hogy Benedek, ki annyi kötet szép népmesét nyújtott már olvasmányúl, ne meséljen most is, hanem történetet beszéljen, egészben véve úgy találjuk, hogy ennél a történelemnél mégis nagy előny a népmeséknek oly terjedelemben való ismerete, mert csak így világíthatja meg igazán egyes mesék történeti hátterét, így magyarázhat meg sok egykori vagy még most is meglevő népszokást, így hatolhat igazán a nép lelkébe. A nagy parasztlázadások közül első sorban az 1437 évit írja le. Kár, hogy nem ismerte Gombos Eerencznek erről szóló munkáját, melyet hiányai és hibái mellett is jól használhatott volna; de viszont kár, hogy az 1437. julius 6-iki szerződést mind a ketten hibás régibb fordításban közlik, a helyett, hogy újra lefordították volna. Acsády beható bírálata szerint (Gazdaságtört. Szemle, 1898. 537.1.) Gombos Eerencz Benedeket, az én gyanításom szerint azonban Lukács Bélát követte. Gombos munkája már különben is készen állott Benedek könyve megjelenésekor.