Századok – 1899

Történeti irodalom - Lévay József: Emléklapok Vajai báró Vay Miklós életéből. Ism. Váczy János 264

• TÖRTÉNETI IRODALOM. 267 nemzetiségek végletes izgalmain; de midőn egyfelől a magyar kormány bizalmatlansága, másfelől Puchner főparancsnok kétszinűsége és az oláhok rakonczátlankodása működését megbénították : a legnagyobb önfeláldozás mellett sem sikerült a szörnyű idők kerekét megállítania. Szenvedéseinek, későbbi fogságának tragikus oka épen az, hogy a maga bátor egyéniségét szembeállította a lavinaként előre rohanó eseményekkel, a melyeket föltartóztatni semmi emberi erőnek nem volt hatalmában akkor, mikor a nemzetiségek a magyar kormány megbízottjában csak zsarnokot láttak. Jóllehet minden erejét a törvényes rend megóvására fordítá, az önkényuralom üldözését még sem kerüllieté ki. A pesti Újépületben és Theresienstadt fogházában 1852. aug. lö-tól 1853. jún. 7-ikéig tartották fogságban, s ez idő alatt részletesen leírta élményeit, rabtársaival s övéivel való érintkezését és a császártól nyert kegyelem útján való szabadulását. Minden sorában a nyugodt, önérzetes hazafi őszinte nyilatkozatát látjuk, a ki a négy évre szóló ítéletet — »a legaljasabb hazugságok férczeletét« — »keresztbe font karral, fölemelt fővel, nyugodt szívvel« hallgatta s a »fájdalom, keserv vagy mélyebb felindulásnak legcsekélyebb nyomát sem érezte,« annyira megbotránkozott e »lelkiismeretlen és hálátlan eljárás alá valóságán.« Férfias bátorságán, háborítatlan lelkiismeretén s hazafi öntudatán kívül vigasztalásúl szolgáltak neki rabtársainak ragaszkodása s anyjának, feleségének, gyermekeinek és barátainak szeretete. Amazok közt meghatóan említi azt a madarasi öreg paraszt embert, a ki, mivel két politikai menekültnek két napi szállást adott, már négy hónap óta csörgette lánczait akkor, mikor Vay tőle egy pohár vizet kért az Újépület udvarán. Különösen megható azonban, mikép gyámolította Duscheket, a forradalmi kormány pénzügyministerét, a kiről, midőn aug. 21-ikén szintén az Újépületbe hurczolták, azt jegyzi meg Yay, hogy »szegény mint a templom egere s családjának sorsa felett aggódik,« a ki fogsága első napjaiban »éjjel sóhajtozik, nyög, sír; szánni való szegény, nem rabnak való; az egész napot poloskaöléssel és egérfogdosással töltötte — az egykori pénzügyminister.« Yay mindent elkövetett Duschek sorsának enyhítésére, s midőn Yayt Theresienstadtba szállították, azon volt, hogy Duschek is, a kinek szenvedése helyéül Josephstadt vala kijelölve, utána küldessék, a mi azonban csak nyolcz hét múlva, nov. 8-kán történt meg. Duschekről érdekes följegyzéseket tett Vay. Duschek -olvassuk a naplóban — a mostani kormánynak positiv szolgálatot tett; nem az oroszoknak, hanem az osztrákoknak adta