Századok – 1899

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Nulla dies sine linea. A Sabartoiasfaloi névről 9

26 DR. FIÓK KÁROLY. fáradságát ; hiszen könnyű volt észrevennie, hogy e körül élesedett ki legjobban köztem és Peez közt a vita. Es Gyomlay a Peez álláspontjára helyezkedik azzal a különbséggel, hogy a mit Pecznek legelső lépésénél elengedhetlenül meg kellett volna tenni, de soha derekasan nem tett meg: t. i. »nem iparkodott (igy fejezi ki Gyomlay magát) megmagyarázni, hogyan került a Konstantinos szövegébe a sok irodalmi alak közé ez a népnyelvű alak« azt Gyomlay igyekszik megmagyarázni, a mulasztást tehát utólagosan pótolni és a Pecz-ajánlotta affyaAot-nak, mint az οσ/αλής melléknév demoticus alakjának Konstantinos nyelvhasználatában létjogot, alapot teremteni. Én előre is tagadtam, hogy Konstantinosból erre alapot lehet kimutatni ; tán ezért sujt Gyomlay azon Ítéletével, hogy »túlságosan kevésre becsültem philologus ellenfeleimet.« Hagyjuk ezt a dolgot ! Tény annyi, hogy Gyomlay a kísérletet legjobb tehetsége szerint megtette és a fáradsága sikerével olvasói aligha vannak megelégedve; én határozottan nem vagyok; ő maga pedig (az összefoglalás 3. számában) igy nyilatkozik róla: »Az άα^αλοί szó idegen származása azért egyáltalában nincs kizárva.« Ezek a szavak legalább azt látszanak nekem mutatni, hogy az elért sikert maga is kevesli. Nézzük meg tehát, hogy mennyi az elért siker és akármily csekély, ne kicsinyeljük azt, hanem a tények elbírálásánál vessük latba sulva szerint, becsüljük meg, adjuk meg neki, ά mi őt megilleti. Én azt kértem Pecztől, hogy miután én kimutattam Konstantinos nyelvhasználatában az ασφαλείς klasszikai formát, hát próbálja meg ő e kérdéses melléknévnek bír mi casusbau népies (démotikus) alakját igazolni, olyan alakját, mely függetlenül, tisztán féremagyarázhatlanul áll és igy képes kezességet vállalni a Peez állítása reális voltáért. Vagy, ha erre nem képes, idézzen bármely ής végű, ς tövű melléknevet, mely Konstantinosnál átcsapott az ο tövűek közé merő demotismusból. Erre idézett nekem Peez néhány u. nev. újgörög szót (βουνός, χους), a melyek, ha nem is attikaiak (erre nincs is szükség), de mindenesetre klasszikus és semmi esetre sem újgörög szavak; legalább már Herodotosnál előfordulnak. Ε mellett szótári dolgok; a nyelv kincsének, anyagjának elemeit mutatják, az alaktani részhez semmi közük. És igy az άαφαλοί metaplastikus alakjára semmi magyarázatot nem tudnak adni. Továbbá idézte a 2αβα^τοιασφαλι>ι név utolsó tagját, mint άπαξ λεγόμενοι)-1 ! — És kívánta, hogy én azt vegyem komo-