Századok – 1899

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: A dubniczi krónika - I. közl. 226

A DUBNICZI KRÓNIKA. ELSŐ KÖZLEMÉNY. Ulésházy István 1838-ban elhalván, benne kihalt az: Illésházyak híres családja. Még tizenkét évvel előbb Mednyánszky Alajos báró a legnagyobb elragadtatással dicsérte Dubnicz urát és a kastélyban őrzött nagyszerű gyűjteményeit. »Der Freund der Leetüre — írja Mednyánszky — findet eine Auswahl unter mehreren tausend Bänden der mitunter kostbaren Werke und Manuscripte ; wen Musik ergetzt, der wendet sich zu den Mälzlischen Maschinen, die ihn stets mit dem neuesten, was die Kaiserstadt — diese Residenz der Tonkunst — liefert, bekannt machen ; wer an vaterländischen Alterthiimern Wohlgefallen findet, für dessen Schaulust sind Glasschränke da, deren Inhalt von hoher Kostbarkeit und Seltenheit ist; wen endlich Gemähide, Gewehre oder Pferde anziehen, kann seine — von der Gesellschaft erübrigte Zeit unter diese theilen, den sie sind von einer Art, die er nicht überall finden dürfte.« Utolsó gazdájával együtt azonban a sok szép gyűjtemény is odahagyta a dubniczi kastélyt. Csak a puszta falak maradtak ; ma lakják, de a régi úri életnek utolsó nyomait már csak a pusztuló, elvaduló, noha még mindig szép kert mutatja. A könyvtárt, melyet Mednyánszky első helyen említ a gyűjtemények közt, Ulésházy már előbb, midőn jószágai javarészét el kellett adnia, a Magyar Nemzeti Muzeumban helyezte el, halálával pedig az egész gyűjtemény az intézet tulajdonába ment át, A sok értékes könyv között volt az a szép, eredeti bőrkötésű kézirat, melyet ma Dubniczi Krónika néven ismerünk. Ennek a műnek az értékét, még mikor azt az Ulésházy könyvtárban őrizték, Endlicher fedezte föl s ő is ismertette először 1826-ban a Wiener Jahrbücher der Litteratur czímű folyóiratban.2) ') Mahlerische Heise auf dem AVaagflusse. Pest, 1826. 75. 1. a) Anzeige Blatt Nro. XXXIII—XXXIV.