Századok – 1899

Értekezések - GÉRESI KÁLMÁN: Véghely Dezső emlékezete 195

véghely dezső emlékezete. 205 Hét kötet jelent meg összesen a Hazai Okmánytárból ; a közlött oklevelek túlnyomó részben XIII és XIV-ik századbeliek ; a hatodik egészen, a hetedik legnagyobb részben árpádkori oklevelekből áll, és ezekben már a Történelmi Társulat első vándorgyűlésein nyert anyag is benne van. Tudományos értékét most már nyugodtan megítélhetni. A régibb magyar történelem örökértékű kútforrásai közé tartozik, nemcsak azért, mert ismeretlen történeti anyagot, mintegy harmadfélezer okiratot, palaeographiai hűséggel közöl, hanem azért is, mert az előbbi kiadásokban, különösen a Fejér-Codexben, hibás olvasással vagy csonkán közölt, néha alig használható oklevelek egy részét újból adja, sőt az Arpádkori Uj Okmánytárnak is számos tévedését helyreigazítja. Bár a kiadás nem az újabban elfogadott palaeographiai könnyítésekkel, hanem a teljes betű- és irásjel-hűség alapján történt, tudományos tekintetben megbízható. A benne adott oklevelek mintegy harmadrészét Véghely közölte, mindig összeolvasás után. A marczaltői folytonos gyakorlat, valamint saját mindig gyarapodó gyűjteményének tanulmányozása, a Veszprém megyére tartozók folytonos másolása, Véghelyt a legkitűnőbb és legalaposabb oklevélolvasók közé emelték. Csodálatosan gyors szemmel tudta a legrosszabb írású oklevelet is áttekinteni, a királyi cancellaria, a káptalanok és hiteles helyek solemnis phrasisait, néha szónoki, néha culinaris latinságát, azoknak minden variatióját, tekervényességeit majdnem könyvnélkül tudta, a veszprémi káptalan középkori kanonokjai, a Dunántúl régi Íródeákjai írását mind ismerte. Semmivel sem maradt Szabó Károly, Pesty Frigyes vagy Nagy Imre mögött. Barátjai egypárszor tréfásan figyelmeztették, hogy a palaeographiát legfeljebb kézi, de már gyári munkává sülyeszteni nem szabad. Ε mellett derék könyvtárat gyűjtött, melyben a magyar történelem legfontosabb forrásmunkái a Fejér-Codextől kezdve majdnem mind meg voltak. V. Midőn 1867-ben társulatunk megalakult, élénk örömmel üdvözölték azt első sorban a dunántúliak. Az egyik elnököt, Ipolyit, a Hazai Okmánytár által már magokénak tartották,