Századok – 1899

Tárcza - Szilágyi Sándor: (Nekrolog) 164

TÁECZA. 165 & Török-niagyarkori Állam-Okmánytár, melyet Szilády Áronnal szerkesztett, a Rákócziakra vonatkozó számos publicatiói, jRozsnyai Dávid és Szamosközi István történeti maradványai s végül az Erdélyi Országgyűlési Emlékek huszonegy kötete, maradandó nevet fognak neki biztosítani a magyar történetirodalom lapjain. Nincs terünk reá, bogy e rövid nekrológ keretében az ő nagy munkásságának teljes képét adjuk, de meg kell emlékeznünk arról, a mit a Magyar Történelmi Társulatért tett, melynek élete harmad korában minden buzgalma, lelkesedése és munkás ereje java részét szentelte, melynek huszonhárom esztendőn át nemcsak első tisztviselője, hanem valóban vezére, mozgató szelleme vala. És itt újra látjuk azt a vonást, a soha nem csüggedésnek, a szívós kitartásnak bámulatos vonását, melylyel a társulatot szellemileg felvirágoztatta, legválságosabb napjaiban — ezelőtt kilencz esztendővel — veszni nem engedte s végül anyagilag is újra felemelte. Az igazgató választmány 1875-ben oct. 6-án választotta meg Szilágyi Sándort a társulat titkárává s ezzel reá bízta a Századok szerkesztését. De az ő lázas tevékenységének egy folyóirat szűk határai elegendő tért nem nyújthattak; 1878-tól kezdve a M. T. Akadémia történelmi bizottsága és a társulat közt ez iránt kötött szerződés alapján átvette a Történelmi Tár kiadását, 1884-ben pedig merész tervvel a Magyar Történeti Életrajzok fényesen illusztrált vállalatát indítá meg. Az új folyóirat tervét némi aggodalmakkal fogadta az igazgató választmány. Szilágyi Sándor azonban nem habozott, a füzetek egymásután jelentek meg és a közönség —· Szilágyi Sándornak adott igazat : a Történeti Életrajzok a társulat legnépszerűbb és •—- kimondhatjuk — legjövedelmesebb kiadványa lett. Kitűnt ez akkor, mikor 1890-ben a társulatot ért pénzkatasztrófa következtében minden ügyeinket újra rendeznünk, anyagi erőinket szigorúan számba vennünk kellett. Es ugyanakkor Szilágyi Sándor volt az, ki törhetetlen bizalmával a jövőben, új életre rázta a csüggedőket, nem engedte, hogy a társulat munkássága egy perczig is szüneteljen s bátor kézzel szerencsésen vezette keresztül a bukás veszedelmével fenyegető válságon. Azután újra munkához látott és a siker •— újra neki adott igazat. A társulat anyagi ügyei mellett a szellemiekre is szakadatlanúl kiváló gondja vala. Rendes folyóiratainkon kivűl nem egy nagybecsű forrásmunka kiadását vonta a társulat hatáskörébe : b. Radvánszky Bélától Házi Történelmünk Emlékei, továbbá a gr. Teleki család Oklevéltára, a gr. Zichy cs. Okmánytára, mind a Magyar Történelmi Társulat közreműködésével látnak napvilágot. Más irányban elég legyen csak azokra az élvezetes zenetörténeti előadásokra rámutatnunk, melyek a főváros legelőbbkelő közönségének mindenha kedves emlékezetében fognak maradni.