Századok – 1899

Történeti irodalom - Marczali Henrik: Nagy képes világtörténet. I. köt. Ism. Galgóczy János 145

152 -TÖRTÉNETI IRODALOM. 152 (π. ο.) ». ... és ismét Suzubhoz pártolt. Suzub vereséget szenvedett, fogságba került s Asszíriába hurczoltatott.« Továbbá alább : Szenuakherib visszatérve, megtudta, hogy Suzub megszökött börtönéből ... és a babyloniak trónra ültették.« Nem ilyen egyszerű a dolog. Masperonak megint kikerülte a figyelmét, a mit Tiele már több mint tiz év előtt észrevett, hogy t. i. két Suzub volt: egyik »a kaldu«, másik »a bábeli«. Amaz első volt az, de még csak mint guerilla-vezér a ki Szankheribtől »megsemmisítő vereséget szenvedett«, s e diadala után tette meg az. asszír király a saját fiát Asur-nadin-sumot Kr. e. 699-ben az elcsapott Belibus helyébe Babylon királyává. Asur-nadin-sum hat évig uralkodott s ez idő alatt ment végbe Szankherib tengeri expeditiója a Perzsa öböl elami partjaira menekült kalduk ellen. Határainak e durva megsértéseért boszut állandó, az elami király, ekkor már nem Sutruk-nanhundi, hanem Hallusu, becsapott Babylonba, ott Asur-nadin-sumot elfogta s helyébe Suzubot »a babelit« Nirgal-usizib név alatt királylyá tette. És ez a Nirgal-usizib, a Ptolemaeus-kanon Eigebalos-sa volt az, a kit l'/a évig tartott uralkodása után Szankherib foglyai ejtett. Csak most jön aztán a másik, »a kaldu« Suzub, kit a babyloniak királylyá kiáltottak s a ki Musizib-Marduk (Ptolemaeusnál Mesesi Mordakos) név alatt Kr. e. 693. november kezdetétől 689. deczember 3-ikáig uralkodott, a mikor az elfoglalt Babelben csakugyan őt is kézre kerítették az asszírok. (412. 1.) »Az öreg király, ki már nem szállhatott táborba többé.. . visszavonult Babylonba, hol nem sokára meghalt.« Dehogy nem szállhatott. Sőt a babyloni B. krónika világosan ezt mondja : »A tizenkettedik évben Asszíria királya kivonult Egyiptom ellen ; ut közben beteg lett s meghalt arahszamna hó 10-ikén. (413. 1.) »Mikor Nikó visszatért Egyiptomba, Taharku már nem élt.« De bizony élt a a, tartán ostrom alá is fogta Thebában. Innen azonban, miután beláttta, hogy a várost nem birja megvédeni, — elillant Ethiopiába, hol aztán »utol érte éjjeli sorsa« mondja az asszír fölirás. (a. o.) Tandamani = Tanút-Amon (mert az »Urdamani« olvasás helytelen) tehát nem Thebában, hanem Napatában kezdte meg uralkodását, mint azt a Dzsebel-Barkalon levő Ammontemplom egyik fölirásában maga is mondja. (415. 1.) »Samassumukin az én öcsém . . .« Nem » öcsém «-nek nevezi őt Asurbanipal, hanem »csalárd testvérem «-nek (ahu la kinu). Öcs »ahn sihru« volna. (u. o.) »Samassumukint elevenen égették meg«. Nem tették, hanem ő maga választotta a máglyahalált. »Asur, Szín, Samas .... istenek vetették őt a tűzbe«, mondja Asurbanipal, a ki gúnyt is űz Babylon népéből, hogy eddig bezzeg követték Samassumukint, de a máglyára is ntánna menni már nem volt bátorságuk. (u. o.) »A többi népet elevenen állították a nagy kőbikák elé, melyeket Szennakherib, apám apja emelt«. A fölirás helyes fordítása : » A többi népet halotti engesztelő áldozatul mészároltattam le házi isteneink szobra előtt, hol apámnak az apja Szankherib legyilkoltatott.« (419. 1.) »Északon Yan királyság erősebb volt, mint valaha.« Dehogy volt. Sőt épen erősen megindult benne a fölbomlási processus, a mely nemzetiségét is eredeti turáni jellegéből teljesen kivetkeztette. S épen HI. Szarduris eddig az utolsó király, akinek fölirásai még ó-örmény nyelven szólanak. (u. ο.) A Lygdamis (Λυγϋ-ιχμις) név okvetetlenül tollhiba Strabónál Jvyttayic, = Dygdamis helyett. Ennek a kimmer vezérnek a prototypja az a Tugdamani, kiről Asurbanipalnak Kr. e. 646 körül készült Mardukhymnusza már azt említi föl, hogy »a felső tengernél«, tehát kétségtele-