Századok – 1899

Történeti irodalom - Marczali Henrik: Nagy képes világtörténet. I. köt. Ism. Galgóczy János 145

Λ (7 -TÖRTÉNETI IRODALOM. 146 a mi bennük jó. Vállalkozását azonban csupán akkor tartom indokoltnak, hogy ne mondjam jogosultnak, lia saját ismeretei tárházából, a tudomány mai színvonalán álló eredeti művel gazdagítja irodalmunkat. A hír hallatára tehát nem az tett reám hatást, hogy került vállalkozó, a ki egy ily költséges mű kiadásának megkoczkáztatásától vissza nem riadt. Könyvpiaczunk legújabb jelenségeinek sikere tanúság reá, hogy nálunk sem könnyelmű koczkajáték többé az ily vállalkozás. Van immár magyar közönség, melynek a tartalmasabb szellemi táplálék életszükségévé vált. Én abban láttam az esemény jelentőségét, hogy vaunak köztünk is férfiak, a kik magukat a nagy mű elkészítésére hivatottaknak érzik. Mert hiszen vannak és voltak ugyan jeles íróink minden szakmában bőséggel ; nevezetesen épen a történettudományi ágban számos kitűnőséggel dicsekedhetünk s Szilágyi Magyar nemzet története például díszére válnék bármelyik irodalomnak. Hanem ezek inkább hazai speciálitások. A világtörténet megírása mégis nagyobb sokoldalúságot, tágabb látókört feltételez. Marczali neve, meg a körötte csoportosult írók névsora azonban megnyugtatott, (larancziát nyújtott egyszersmind arra nézve, hogy a vállvetett munkálkodásukhoz kötött várakozás szintén nem lesz igazolatlan. Kissé megcsappant azonban a bizodalmam, mikor csakhamar ismét szárnyra kelt a fáma : hogy a sajtó alól rövid időn kikerülendő 1. kötet, mely a Kelet ó-kori népeinek történetét fogja tartalmazni, Maspero »a hirneves egyiptolog módszerben és előadásban tökéletes« munkája nyomán van dolgozva. Tehát megint csak átdolgozás! Nagyra becsülöm Masperot és szintén tudom róla, hogy hirneves egyiptolog. Még olyasmit is hallottam felőle, hogy egy időben az egviptologia tanára volt, a 80-as évek folyamán pedig az egyiptomi ásatásokat vezette. Hanem épen ebhen az ő speczialitásában van a bökkenő. Mert — Indiától, Klímától eltekintve, — Keletnek számba jöhető ó-kori népei közül egyrészt a Nilus-völgy, másrészt az Eufrat-Tigris-aly ős lakosai magasodnak ki; és a mint a történelem hajnalán folyvást szemben találjuk őket egymással, küzdve-birkózva a látókörükbe eső világ birtoka fölött, ép ugyanezt teszi napjainkban is a tudományos élet porondján az egyiptológia és az úgynevezett assyriologia. A kettő nem simul egymáshoz, sőt hovatovább jobban hajba kap. A görög classicusokra visszamenő egyiptológia megszokta, liogy magának vindicálja az elsőbbséget : »bogy a legrégibb civilizaczió, a miről tudunk, az ős-egyiptomi;« hogy Egyiptom