Századok – 1899

Értekezések - NÉMETHY LAJOS: Zsigmond király és a német lovagrend. 1399–1409 134

ZSIGMOND KIRÁLY ES A NEMET LOVAGREND. 1399 — 1409. Zsigmond király lovagias korában a számos lovagrend között legtekintélyesebbek voltak a Szent-János lovagrend vagy rhodusi lovagok és a német lovagrend. Ε királynak uralkodása idejében (1387. márcz. hó 31 —1437. decz. hó 8.) a két lovagrend élén mint nagymesterek állottak, a Szent-János lovagoknál: Herediai János Nándor (1376 —1396), Naillaci Eilibert (1396—1421.) és Eluviani Antal (1421 — 1437.) A német lovagrend nagymesterei pedig valának : Rotensteini Zolner Konrád (1382—1390.), Wallenrods Konrád (1391 1394.), Jungingeni Konrád (1395—1407.), Jungingeni Ulrik (1407- 1409.), Planeni Reusz Henrik(1410—1413.), Sternbergi Kuchenmeister Mihály (1413—1422.) és Rusdorfi (Rudolf sdorfi) Bellizer Pál (1422—1441.) Herediával, az internaczionális politikussal, Zsigmondnak összeköttetései nem voltak, de annál több összeköttetése volt Naillackal, akinek megválasztásán örvendett Zsigmond és midőn ehhez gratulált, azonnal felkérte, hogy támogatná a törökök ellen szándékolt hadjáratában. Naillac nemcsak személyesen vett részt a végzetes kimenetelű nikápolyi hadjáratban, de tekintélyes hajórajt, sok lovagot és segédcsapatot is mozgósított. A csatatéren pedig egyesült vele Zollerni Erigyes gróf, a német nagyperjel. Az 1396. szept, hó 28-ikán történt csata után Zsigmond Naillackal együtt menekül a johanniták gályáján. Zsigmondnak hajlama a rend iránt mindinkább csökkent, sőt Eluviani Antal idejében ellenséges irányt vett fel. Zsigmond a rend jószágait lefoglalta és letartóztatta, még akkor is, midőn azok visszaszerzésére Rhodusból követet küldöttek ki hozzája. Zsigmond eljárása vesztét okozta a rendnek hazánkban. Feltűnő jó hajlammal viseltetett Zsigmond a német lovagrend iránt, oly annyira, hogy ő maga nejével együtt a rend