Századok – 1899

Repertorium. Közli: Mangold Lajos - Horvát történelmi repertorium. Közli: Margalits Ede - XI. 86

88 TÁRCZA. és néhány szerémségi várost kapott, ez utóbbiakat azonban magyar fenhatóság alatt birtokolta. A törökök először 1462-ben Hali bég vezérlete alatt pusztították a Szerémséget és azután is gyakran felkeresték. II. Ulászló idejében Ujlaky Lőrincz volt Szeréin kormányzója. 1526 — 1687-ig török járom alatt nyögött. Hogy Szirmium városa ugyanazon helyen állott, hol ma Mitrovicza, a kétségtelen régészeti leleteken kivül még Plinius is bizonyítja (III. 28). ki azt mondja, hogy Szirmium városa a Boszut torkolatánál fekszik, a hol ez a Szávába ömlik ; a város nevét szent Demeter (Dimitrov, rövidítve Mitrov) Szerém városi születésű vértanutói, kinek itt nagyszerű templomot emeltek, Mitroviczára változtatták. Kómái régiségekben rendkívül gazdag. Atthyavár (Atyavár. ma Opatovác). Ezen várról Verantius tesz említést : »Apud oppidum Karon nions Almus antiquis, nostris Fruskagora appellatus, desinit ; qui ab ora, quae Atthyam et Vylachum (Újlak, Ilok) arces discriminât, incipit etc«. Ott. a hol a Fruskagora kezdődik, állott ezen vár, melynek helyét óriási várromok jelölik. Kétségkívül a római korból származik s később a magyarok vették át és századokon keresztül fontos határvár volt. 1400-ban Maró thy János, macsói bán bírta, ki a közellevő dombon a Szent Lélek tiszteletére zárdát épített; erről Greiderer igy szól: »Joannes de Maroth, Banus Machoviae zelo devotionis accensus conventum cum ecclesia in honorem Sancti Spiritus Atthyae exstrui curavit, et sedem apostolicam convenit, ut eum provinciáé Bosnensi concredere possit. Innocentius VII. bulla: Sacrae religionis etc. 10. Cal. Nov. 1404. his desideriis satisfecit«. Atthyavár közvetlen közelében később Török Bálint is várat épített, melynek helyét ma kőhalom jelöli. Mikor változtatták meg az »Atthya« nevet Opatovácra, nem tudni, ez kétségkívül a törökök előnyoinulásakor történhetett, midőn az iloki klarissza apáczák (Opatica) az Atthyavárba menekültek s itt maradtak, mig ez is a török kezébe került és elpusztult. Vochinvá,r (ma Sárengrád, tarkavár) a Duna mellett a völgyben fekvő hasonló nevű falu felett emelkedő dombon. A várat Maróthi János, macsói bán építette a szomszédos hegyek tarka köveiből, melyekről a nép később ugy a várromokat, mint az alattuk elterülő falut Sárengrád (Tarkavár) névvel nevezte el. Ugyancsak ő építette a ferenczrendiek zárdáját is, mely ma is fenáll és a rendnek egyik legnagyobb zárdája. Berkaszovó arról nevezetes, hogy Brankovics Iván, György deszpota öcscse a törökök elől Kupinovo várból ide menekült és itt székelt 1503-ig; a szomszédos hegyet »Deszpotovac«-nak nevezik, itt állott Iván deszpota vára. melyet romok jelölnek. Köveinek nagyrészét Mária Terézia elhordatta és belőlök a kukojeváci nagy templomot emeltette. Közelében van Szota falucska, ennek két dombján is várromok látszanak.